Szálkai Tamás: „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok…”. Törvényhatósági levéltárosok küzdelme magasabb fizetési osztályba sorolásuk érdekében (1903–1907). Levéltári Szemle, 70. (2020) 1. 72-82.
77 2020/1. ▪ 72 – 82. Saját tiszttársainkhoz folyamodunk tehát, elsősorban őket kérjük és várjuk sorsunk jobbra fordulását, mert ők közvetlen közelből ismerik működésünk körét. Alázatos kérésünk pedig az, hogy a vármegyei levéltárak élére állított s egy statusba sorozandó levéltárnokok (főlevéltárnokok) legalább oly számarányban és módon, amily számarányban és módon a jogvégzettek a VIII. fizetési osztályból a VII.-be lépnek – a IX.-ből a VIII.-ba jussanak. 24 Midőn e kérelmet feltártuk, sietünk kijelenteni, hogy mi ezzel korántsem azt fejeztük ki, mintha minket nagy általánosságban a VIII. rangosztály illetne meg, csupán azt kívánjuk, hogy ebbe a fizetési osztályba hosszas és sikeres szolgálat után – előléphessünk. Hogy pedig ez nem szerénytelen, hanem nagyon jogos kívánság, megkíséreljük bizonyítani. Nem vonunk párhuzamot a mi állásunk s a jogvégzett vármegyei tisztviselők állásai közt, csupán a hasonló vagy kevesebb minősítést igénylő állami állásokkal teszünk összehasonlításokat. Ezt pedig annál több joggal tehetjük, mert éppen azt akarjuk elérni, hogy előmenetelünk akként biztosíttassék, ahogy a hasonló állami állásokban biztosíttatott. Ez az alapja az Országos Egyesület javaslatának s erre helyezkedünk mi is. Mit kíván tőlünk a minősítési törvény? Kíván és pedig minimum 8 gimnáziumot, érettségi vizsgát és az Országos Levéltár kezelési szakára megállapított szakvizsgát, s különösen a latin és német nyelveket, a diplomatikai rövidítések megértését stb. Törvényben a szokatlan minimum szó nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy maguk a törvényalkotók is érezték ezen minősítés abszolút elégtelenségét, s csupán kényszerűségből állapították meg azt, mert tudományos készültségű egyénekre a képtelenül alacsony fizetés mellett nem számíthattak. Lássuk, hogy mit jegyeztek fel rólunk ekkor az országgyűlés évkönyvei! A törvény indoklása így szól: „Egészen új ezen szakaszban az, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságok levéltárainál alkalmazott fő- és allevéltárnokoktól is kívántatik egy minimális qualificatio, mely nélkül fontos feladatuknak teljesen megfelelni nem volnának képesek.” A 21-es bizottság javaslata pedig ez volt: „A levéltári szakra vonatkozólag a bizottság magáévá tette a kormány azon javaslatát, hogy a vármegyei és városi törvényhatóságok levéltárainál alkalmazott fő és allevéltárnokoktól is megkívántassék legalább oly mérvű tudományos qualificatio, mely nélkül az alsóbb kezelési szaktól eltérő fontos feladatuknak teljesen megfelelni nem képesek.” A törvény tárgyalása alkalmával Dárday S. előadó sajnos nem nyilatkozott, a javaslat ellen felszólaló Szederkényi N. sem. Németh Albert kivihetetlennek tartotta, hogy a vármegyei levéltárnokok úgy tudjanak latinul, hogy képesek legyenek az okmányokat lefordítani, mert még klastrombeli öreg guardiánok sem képesek erre, aki pedig úgy elsajátítja, annak az akadémiában lesz helye. Nagyot tévedt a tempera-24 Az eredetiben aláhúzással kiemelt szövegrészeket a forrásközlés során szintén aláhúzással jelöltük. „Sajnálni való mostoha javadalmat élvez a levéltárnok...”
