Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.
Keresztes Csaba 82 A SZÖVOSZ83 korábbi főelőadója 1977-ben egy községtörténeti témával jelentkezett a levéltárnál, azzal a céllal, hogy egy község szövetkezetei történetét is feltárja. Indoklásul hozzátette, hogy annak idején ő maga volt az, aki „végrehajtotta az egységes földműves szövetkezetek megteremtését a MOSZK-ban”84 –, de mindenre visszaemlékezni már nem tud. „Az iratok átnézésével viszont emlékezetemet felfrissíthetem s biztosan írhatom meg, a magyar szövetkezeti mozgalom keretében, a munkásmozgalmi munkát [! ] és ezzel Szocialista Hazánk és falum életében oly fontos tevékenységet élethűen szeretném megelevenítve bemutatni.” A levéltár a kutatást (felső hozzájárulást ez esetben sem kérve) engedélyezte a kutatást.85 Egyéninek tekintett kutatások A korszakban nem preferálták, ha valakinek a kutatási témája „nem eléggé tudományos”. Így járt egy budapesti személy is, aki a Budapest 70. számú Postahivatal által benyújtott újítási javaslat elfogadása ügyében kutatott volna. Az illető megadta a vonatkozó Közlekedésügyi és Posta Minisztérium ügyiratszámot. A levéltár kijelentette, hogy a kutatás „teljesen egyéni kezdeményezés, és ezért a kutatás nem teljesíthető”, amit a kérelmezővel személyesen is közöltek. 86 Egy vidéki tanárember 1976. június 9-én keltezett levelében (ebben az esetben is fontosak a dátumok), pontos jelzetek megadásával kért ki egy adott napra iratokat, „mert reggel utazom Pestre és az nap szeretném az iratokat átnézni.” Június 14-én (hétfőn) valóban megjelent a levéltárban, de megbízólevelet nem hozott magával. Ezzel sorsa be is teljesedett, a kutatása lehetetlenné vált. A vonatkozó ügyiraton csak egy eufémisztikus szabvány-megjegyzés olvasható: a kutató a „tájékoztatás után kutatási szándékától elállt”.87 Egy semmilyen intézményi támogatással sem rendelkező kutató 1973-ban a trianoni és a párizsi békeszerződéssel kapcsolatos külügyi iratokat szerette volna vizsgálni. Levelének alább idézett sorai arra engednek következtetni, hogy az őt körülvevő rendszer jellegét – talán a kora miatt – nem értette meg, és eleve kilátástalan, anakronisztikus igénnyel lépett fel. „Magasztos célú” kérelméhez (ő maga jellemezte így a kutatást) témavázlatot is csatolt. „Elképzelésem szerint” – jelentette ki ebben –, „a trianoni békeszerződés teljes szövegét és a béketárgyaláson kifejtett magyar álláspontot a kutatási eredmények alapján nyilvánosságra kell hozni. Röviden ismertetni kellene ezután azt a szívós harcot, amelyet a békeszerződés revíziójáért folytattunk és ennek eredményeként teljes egészében közre kell adni az 1938–1940-es években elért részbeni revíziót, amikor a csehek–románok–magyarok alávetették magukat az olasz– német döntőbírósági eljárásnak, és ennek eredményeként a visszacsatolt területeinkre vonatkozó adatokat és térképeket is teljes egészében [kell] közreadni. [...] Ennek során kifejtendő volna az is, hogy a velünk szemben elkövetett igazságtalanság jóvá tétele nem függhet attól, hogy a világháborút melyik oldal nyerte meg, stb.”. Mindehhez hozzáfűzte, hogy az „1945 utáni” párizsi békeszerződés anyagát is ki kellene adni. Az ÚMKL ebben az esetben meg sem kísérelte a felsőbb szervek engedélyeinek beszerzését (és egyébként feljelentést sem tett), hanem 83 SZÖVOSZ = Szövetkezetek Országos Szövetsége. 84 MOSZK = Magyar Országos Szövetkezeti Központ, a SZÖVOSZ elődje. 85 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–903–1977. 86 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel –1952–1974. 87 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel –809–1976.
