Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.

Keresztes Csaba 78 című filmsorozat elkészítése céljából. A külügyi Békeelőkészítő Osztály anyagát kívánták felhasználni. Tudatában voltak, hogy ehhez a minisztérium engedélye szükséges, előzetesen meg is adták a kutatók személyi adatait. A levéltár – „a kérés teljesítése elől nem zárkózhatunk el” megjegyzéssel – hivatalos levelet írt a minisztériumnak. A külügy azonban sokáig nem válaszolt, majd a szóbeli sürgetésre részletesebb kutatási témakifejtést írt elő. Ezt az igényt a levéltár tudatta az MTV munkatársaival, akik azonban nem jelentkeztek többé.63 Érdekesség, hogy egy ügyvéd, aki 1949-ig a Békés megyei népbíróság tagja volt, majd ezt követően a Magyar Dolgozók Pártja tagként a Népbíróságok Országos Tanácsába delegálta, ezekben az években szerzett ismereteit 1975-ben egy történeti műben kívánta feldolgozni. A megíráshoz levéltári kutatásokat is szeretett volna végezni, az Igazságügyminisztérium azonban nem engedélyezte a megyei levéltárban végzendő kutatásokat. Ezért végül az ÚMKL-ben végezni kívánt kutatásoktól is elállt.64 Gyakran a levéltárosok sem jártak jobban, mint a külső kutatók. Az ÚMKL egyik levéltárosa, szakdolgozata bővítéséhez, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Szabadművelődési Osztályának személyi jellegű iratanyagát kívánta átnézni. A referens (vagyis egy kolléga, az ÚMKL másik levéltárosa), a LÜSZ megfelelő pontjára hivatkozással kijelentette, hogy a levéltár az „állami és jogos magánérdek mindenkori védelmére kötelezetten” adhatja meg csak a kutatási engedélyt, s ebben az estben a személyzeti iratok beleesnek a „jogos magánérdek” kategóriájába, ezért nem javasolta az engedély megadását kollégája számára. Ezzel a levéltár főigazgatója is egyet értett. A kérelmező levéltáros kénytelen volt kijelenteni, hogy a kutatást nem tudja elvégezni „elképzelése szerint”, és kissé gúnyosan hozzátette, hogy ezért igyekezni fog „más, a jogos magánérdeket nem sértő kutatási témát keresni”.65 Ebbe az alfejezetbe kívánkozik jelen sorok szerzőjének személyes élménye is. A már a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárához tartozó, Hess András téri volt ÚMKL épület 2016. évi költöztetése során feladatul kaptam az egyik emeleti „reponenda” raktár átvizsgálását, és az ott található iratok meghatározását végeztem el. Ennek során – sok más egyéb mellett – megtaláltam Tildy Zoltán köztársasági elnöknek az 1970-es években a levéltárnak átadott lemondó levelét, valamint más, szintén rá vonatkozó iratokat. Ezeket az iratokat akkor nem tették provenienciális helyükre a korabeli levéltárosok, hanem – elvileg – egy elkülönített iratokat tartalmazó páncélszekrénybe helyezték. Rejtettsége miatt ez ideig nem is volt kutatható. Onnan került az említett raktárszobába, s végül 2016-ben valódi helyére. Ideológiailag alátámasztott kutatási esetek Az MTA Történettudományi Intézete kutatási projektjeihez szintén be kellett szerezni a megfelelő engedélyeket. 1972. májusban egy neves levéltárost bíztak meg levéltári kutatással a „Történetpolitikai gondolkodásunk története” című kiemelt 15 éves kutatáshoz. Kutatási igényt jelentettek be a Miniszterelnökség iratai-, a Miniszterelnökség 63 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1623–1977. – Az 1944–1945-ös évek történetét feldolgozó filmsorozat elkészült, és a sorozat korábbi adásaihoz hasonlóan rendkívül népszerű lett a tévénézők körében. 64 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1750–1975. 65 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–185–1975.