Szabó Bence: Egy eltűnt levéltár nyomában. Adalékok az MSZMP Bács-Kiskun megyei archívumának történetéhez. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 58-76.
S^abó Bence sok esetben jóval rögösebbnek mutatkozott a vártnál: eredmény szerény, ami megközelíthetően sincs arányban a kifejtett energiával és a ráfordított munkaerőver. Hovatovább a levéltárvezető megjegyzi azt is, hogy a politikai változások jól érzékelhető előszelét figyelve, immár „¿zy országos pártértekezlet után bekövetkezett változások ismeretében ez cl munka céltalannak és teljesen szükségtelennek tűnilW A kutatómunka annyi eredménnyel azért járt, hogy a pártarchívum gondozásában 1987-re elkészült a vezető pártfunkciókban a megyében dolgozó vezetők névjegyzéke. Kárba veszett több nagy idő- és munkaráfordítással készülő kutatómunka is, mint például a Politikai Főiskola által irányított, a párt gazdaságirányítási mechanizmusát vizsgáló tematikus dokumentumgyűjtési dolgozat. Mindezek mellett az archívum vezetője igyekezett ellátni a Párttörténeti Intézettől és a megyei pártvezetéstől is rendszeresen kapott rendkívüli kutatási, lektorálási feladatokat (politikai évfordulók, ünnepek adatainak kutatása, kiemelkedő pártvezető személyiségek életrajzi kutatásai stb.). A terven kívüli adatgyűjtési megbízásoknak több esetben az éves munkaterv szerint végzendő iratrendezés, -feldolgozás látta kárát. Például az MSZMP megyei bizottsága iratainak 1956—1970. évkörű, 1987. évre ütemezett rendszerezése másodszor szenvedett halasztást, de emellett tovább váratott magára a megyei pártapparátus osztályos anyagainak levéltári rendezése is. A kutatókkal való foglalatosság inkább mint kellemetlen, felesleges és időrabló plusz feladatként jelenik meg az 1980-as évtized közepéig meglehetős elzártságban működő levéltár vezetőjének beszámolóiban, ami sok időt és energiát kötött le a két levéltári dolgozó értékes munkaidejéből. Különösen kirívó esetként szerepel az archívumvezető 1987. évi munkabeszámolójában, hogy hat középiskolai tanuló — „kezdeti ellenállásunk ellenére”32 — szüleinek kapcsolatait latba vetve kutatási engedélyhez jutott. A kutatás célja egyébként az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre készítendő dolgozatokhoz szükséges adatgyűjtés volt. A fordulat évének politikai eseményeit, pártéletét kutató tanulók azonban — mint Bársony írja — megfelelő lényegi adatokat nem leltek az archívum anyagai között. Érthető reakció volt a diákok részéről a kétkedés, hogy a legértékesebb dokumentumokat, mint valamiféle titkos levéltári anyagot, egyszerűen elzárnak előlük: „ Valamiféle titkolózást feltételezve nem hitték el, hogy nálunk az archívumban nincsenek — vagy alig-alig találhatók — a fordulat éve helyi pártviszonyait tükröző dokumentumok... Végülis rendelkezésükre bocsátottuk azt a minimális mennyiségű MKP-iratot, amivel rendelkezünk.” — szabadkozott az archívumvezető. A korabeli gyakorlat szerint a pártarchívumokban a kutatók valóban szűrten kaphatták meg a témájukhoz igényelt forrásokat, de esetünkben — mint azt korábban említettük — az anyaghiány volt a meghatározó. 31 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Tájékoztató a helyi pártarchívumok 1988-ban végzett munkájáról. 32 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Tájékoztató a helyi pártarchívumok 1987-ben végzett munkájáról. A pártarchívum dolgozói Az archívumok munkatársainak besorolása eltért a közlevéltárakétól, a pártapparátus állomány táblájának megfelelő beosztásban dolgoztak, s a pártapparátus tagjai voltak. 1987-ben az ország területi pártarchívumaiban 22 „politikai munkatárs”, 16 „szakelő72
