Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.
A csődtörvény bús£ éve — levéltári s ms ^ögb ől Az ügyben dr. Á. Varga László BFL főigazgató beadvánnyal fordult az adatvédelmi biztosi irodához. A beadványban ismertettük a kialakult helyzetet, felhívtuk a figyelmet arra, hog)' az őrizeden marhaistállókban rendkívül nagy mennyiségű személyes és különleges adat is található, melyek bármelyike illetéktelenek részére könnyedén hozzáférhető.18 Az adatvédelmi biztost a válaszadásra nem kötik a közigazgatási eljárásban rögzített határidők, gyakorlatilag más jogszabályban sincs rögzítve. E sorok írásáig nem kaptunk választ az ügyben, se visszajelzés nem érkezett arra vonatkozólag, hogy az állásfoglalás mikorra várható. A mellékelt képeken látható, milyen állapotok uralkodtak a beadvány megfogalmazásakor, majd rá két évvel. A helyszínen készített felvételeket, jegyzőkönyveket becsatoltuk az adatvédelmi biztoshoz intézett sürgetéseink mellékleteként, de úgy tűnik, a gazdátlanná váló iratok kérdésével senki nem foglakozik, gyakorlatilag az adatokat bárki bármikor büntetlenül megismerheti, az iratokat széthordhatja. Miközben az iratőrző felelősségének megállapításától a megkeresett állami szervek elzárkóztak illetve nem adtak választ, addig Budapest Főváros Levéltára a felszámolóval együtt kísérletet tett az áldatlan állapotok felszámolására. A felszámoló az Archívum Kft által tárolt iratokat Pécs-Kökénypusztára szállítatta le, egy korábbi marhaistállóba, zárt, átmeneti tárolásra alkalmas épületbe. A BFL állományvédelmi munkatársainak Diósjenőn végzett vizsgálata alapján az iratanyag teljes mértékben fertőzöttnek bizonyult (sok esetben menthetedenül elázott), így csak fertődenítés után kerülhettek a megmaradt töredékek levéltárba. A TM-LINE Kft vezetője, Somogyi Ferenc úr mindent megtett a helyzet megoldására, így a már teljesen elpusztulni látszó iratanyagból 2009. decemberében öt egykori állami vállalattól tíz ifm iratanyag került be a BFL-be. Továbbra is Diósjenőn maradtak azonban a Pergamen 2000 által tárolt iratok, a 2009-es fényképeken látható állapotban. Az Archívum Kft által őrzésre átvett iratanyagból kimentett maradandó értékű iratot tartalmazó vállalati iratanyag egyik fondképzője az 1909-ben alapított Hajtóművek és Festőberendezések Gyára volt. A gyártörténetből kiderül, hog) 7 a vállalat jogelődjének a Weisz Albin-féle Magyar Fogaskerékgyár Kft-nek is elveszett az iratanyaga, igaz, sokkal korábban. Nagyrészt erre jutott a HAFE iratanyaga is, pedig a vállalat az 1950-es 555 fős létszámból 1984-re 2157 fős, 1 501 300 000 forintos termelési értéket előállító céggé fejlődött. (Legnagyobb munkáslétszámmal 1973-ban működött a gyár, 4491 fő dolgozott a különböző gyáregységekben, ezután három gyáregységet át kellett adni más vállalatoknak.)19 Míg a HAFE szocialista kori nagyvállat esetében az utókornak a tevékenység, a működés rekonstruálásához csupán 8,88 ifm iratanyag maradt fenn; az 1958-1995 évkörből (BFL.XXIX.75), addig a rendelkezésre álló levéltári iratokból (szervdosszié) megállapítható, hogy az 1980-as évek végén a HAFE rendezett irattáraiban több ezer doboznyi iratanyagot tároltak, köztük a fennmaradtnál jóval több maradandó értékű iratot. A HAFE esetében legalább némi iratanyag fennmaradt, nem így a BEAG Budapesti Elektroakusztikai Gyárnál, amelynek esetében mindössze egy doboznyi iratanyag „élte túl" a felszámolást. A vállalat az 1950-es évek elején alakult, mint AUDIO Hang, -és Kinotechnikai Gyár, majd az átszervezések során Elaktroakusztikai Gyár (EAG), később BEAG néven vált ismertté. Fő profilja a profeszionális színpad,-és stúdiótechnika volt (keverőasztalok, végerősítők, keverőerősítők, aktív és passzív monitorsugárzók). Európában elsők között gyártottak mikroprocesszoros adáslebonyolító keverőasztalt a Magyar Rádió részére, 1988-ban. Ma a vállalatról többet meg 18 5566/20078. BFL. sz. 19 GESZLER-TAMÁSKA, 1987. 23
