Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.
A csődtörvény hús^ éve — levéltári s m s %ögb ő l Sokak szeme előtt elsősorban a német példa lebegett. A német vagyonügynökség (Treuhandanstalt) feladatai közé tartozott az egykori NDK vállalatai (Volkseigene Betriebe) [VEB] privatizációjának, vagy sikertelensége esetén felszámolásának irányítása. Tevékenységét 1994 augusztusában fejezte be. Az állami vállalatok vagyonkezelésével kapcsolatos feladatait a „Bundesanstalt für vereinigungsbedingte Sonderaufgaben" állami hivatal vette át. Az összességében mintegy 200 000 ifm iratanyag őrzésére több átmeneti iratraktárat hoztak létre, melyekben egyrészt biztosították az iratok ügyviteli érték lejártáig történő őrzését, az adatszolgáltatásokat, másrészt a levéltári anyag átmeneti őrzését, azaz a levéltárba csak ügyviteli értéke megszűnése után kerülhetett a maradandó értékű iratanyag. A feladatot később a Disos GmbH, majd a Rhenus GmbH vette át, szigorú állami ellenőrzés mellett. Jelenleg Grossbeerenben mintegy 250 000 ifm iratanyagot őriznek, köztük 300 000 egykori munkavállaló iratait.2 A megőrzött vállalati iratanyag maradandó értékű része valamelyik területi gazdasági levéltárba került vagy kerül, így pl. a Berlin környéki állami vállalatok és más gazdasági szervek maradandó értékű iratainak megőrzésére nemrég gazdasági levéltár alapítását határozták el.3 A Nógrád Megyei Levéltár saját döntése alapján tiribesi részlegén kicsiben megvalósította az „átmeneti gazdasági levéltárat", a megye területéről szinte teljességgel begyűjtve a felszámolt/végelszámolt gazdasági szervek iratait, de az ország más megyéinek vállalati iratképzőitől is szép számmal találhatóak itt iratok.4 A Nógrád Megyei Levéltár ilyen irányai feladatvállalása nyilvánvalóan túlment a kötelező teendőkön, azonban tényszerűen meg kell állapítani, ezen iratok nagy része a levéltár átmeneti irattári tevékenysége nélkül nem maradt volna fenn. A Cstv. megfogalmazása ellentétben volt a hatályos levéltári jogszabályokkal, mely szerint a levéltárak csak történeti (maradandó) értékű iratok átvételére kötelezettek. A szakma kezdettől fogva a szöveg megváltoztatására törekedett, ami két év múlva be is következett. A '90-es évek elejének vitáit részletesen összefoglalja Berta Tibor,5 így most ezekre nem térnék ki, annyit azonban meg kell állapítani, hogy az átmeneti levéltári-irattári megoldást szorgalmazó levéltárosok vélemény-kisebbségben maradtak a megoldást a piac önszerveződésére bízó döntéshozókkal szemben. Az idő mára egyértelműen bizonyította, hogy hibás nézet győzedelmeskedett, mely a maradandó értékű vállalati iratok egy részének pusztulását is előidézte, a munkavállalói iratokról nem is beszélve. 2 http://archivnachrichten.blogspot.com/2007/Q7/unterlagen-ehemaliger-ddrbetriebe.htm l (a letöltés ideje: 2011. március 1.). 3 DETTMER-BERGHAUSEN, 2009 (a letöltés ideje: 2011. március 1.) 4 „A Nógrádi Szénbányák irattára a felszámolás során a Nógrád megyei Levéltárhoz került. Egy vagyonhasznosítási tranzakció során az iratok örökös őrzése és kezelése (az örökös alatt itt 50 esztendő értendő) ellenében a Tiribes aknai üzemépületet kérte és kapta meg a levéltár, ahol nemcsak a bányavállalat iratait, hanem egyéb, a gyűjtési körükbe tartozó iratokat is őriznek." MARTÉNYI, 2006. 43. 5 BERTA, 1993. 17
