Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.
A csődtörvény hús% éve — levéltári s m s %ögb ő l kerülő gazdálkodó szerv iratait ismerő személy nem. Ebből a tényből negatív következmények sokasága származik és anyagi terhet is jelent a levéltáraknak, így közvetve az államnak. A levéltárnak jogszabályi kötelezettsége eljárni, az általában rendezeden irattárakat felmérni, az iratkezelési szabályzattal és főképp irattári tervvel nem rendelkező szerveknél a maradandó értékű iratok körét megállapítani, majd az iratokat átvenni. A savmentes anyagból készült tárolóeszközt is csak a közirat-kezelésben írja elő kötelezően jogszabály, magániratok átvételénél ez az átadó hajlandóságának (rendelkezésre álló forrásainak) függvénye. Általában a levéltár (közvetve megint az állam) költségén dobozolásra át az iratanyag. Szükséges lenne — lehetőség szerint jogszabályi szinten — előírni3 1 : az iratőrzés-tárolás minimális szakmai feltételrendszerét (tárolás fizikai előírásai), a levéltári átadás feltételrendszerét, az iratőrzés-tárolás feladatvállalás végzéséhez, a cégalapításhoz szükséges minimális képzettségi szintet (pl. legalább 1 vagy x fő OKJ segédlevéltáros végzettségű munkatárs, egy vagy x fő OKJ irattáros végzettségű munkatárs) Szükséges lenne rögzíteni azt az egyébként nyilvánvaló tényt, hog} 7 maradandó értékű iratot (levéltári anyagot) felszámolás során outsourcingba adni — az átmeneti feldolgozás idejét kivéve — tilos. (Persze, csak akkor, ha a levéltárak képesek lesznek teljesíteni az iratátvételi feladatot, egyéb esetben ez „öngóllal" ér fel.) Tudomásom szerint a köziratok outsorcing kezelése tekintetében a MOL kérte az Adatvédelmi biztos állásfoglalását, de választ nem kapott. Mint korábban említettem, a BFL 2007. végén feltárta az Adatvédelmi biztos irodájánál a magániratok outsourcing tárolási hiányosságait, a jogszabályba ütköző gyakorlatot, de - többszöri sürgetés ellenére — válasz e beadványban foglaltakra sem született. Ha minden kötél szakad... Végül essék szó a szankcionálási lehetőségekről. Ezek a közirat-kezelés esetében is szerények, magánirat-kezelés esetében pedig a gyakorlatban — ha lehet — még ennél is szerényebbek. Míg az Ltv. a közirat-kezelés esetében jegyzőkönyv felvételét írja elő és intézkedési terv készítését, majd ennek elmaradása esetén a fenntartói intézkedés lehetőségét — addig a magánirat-kezelésben ez az út csak részben járható, analógiaként alkalmazva, mivel az Ltv. nem terjeszti ki e szakasz hatályát a magánirat-kezelésre. Közirat-kezelésben, ha a szerv a jegyzőkönyvben meghatározott ideig nem intézkedik, akkor a levéltár szabálysértési eljárás indítása céljából a felügyeleti szervet értesíti, annak hiányában maga kezdeményezi a szabálysértési eljárás indítását. Szabálysértési eljárás során az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 147. §-át kell alkalmazni: „Aki a levéltárakra, valamint a közokiratok és a maradandó értékű magánokiratok védelmére vonatkozó kötelességét megszegi, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." A szabálysértés magánirat-kezelés esetében is alkalmazható, a BFL gyakorlatában eddig eg}' alkalommal történt ez meg, visszatartó ereje csekély. Lehetőség van ugyan a szabálysértés újbóli és újbóli megismétlésére, de egy eljárás minimum félév (mely közben esetenként a hatóság értetlenkedéseivel is szembe kell nézni), ezenközben az iratok tovább pusztulnak. 31 A magániratok kezelését szabályozó jogszabály megalkotásához több minisztérium együttes jogalkotói akarat szükséges, de a kezdeményezés a levéltári területről is jöhet. 33
