Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.
Haraszt i Viktor „53. § (1) A felszámoló a gazdálkodó szervezetnek a) a maradandó értékű iratait a területileg illetékes levéltárnak adja át. b) A közlevéltár az illetékességi körébe tartozó szerv vagy jogelődje (jogelődei) működése során keletkezett maradandó értékű irattári anyagot csak irattári rendben, ügyviteli segédleteivel, levéltári tárolásra alkalmas és a tartalomnak megfelelően feliratozott dobosokban (vagy az iratanyag jellegének megfelelő más tárolóeszközökben), továbbá a levéltári anyagot legalább raktári egységenként (dobozonként, illetve egyéb tárolóeszközök szerint) felsoroló jegyzékkel (átadás-átvételi jegyzékkel) együtt köteles átvenni. Az átadás költségei az átadót terhelik. (2) A felszámoló a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásával összefüggésben a külön jogszabályban meghatározott módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a biztosítottak nyugdíjbiztosítási adatairól (ideértve az esetleg elmaradt, visszamenőleges adatszolgáltatást is) az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által - az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről — kiadott igazolást a felszámoló köteles megküldeni a bíróságnak. (3) Az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről a felszámoló gondoskodik. Az iratok jogszabályban meghatározott ideig történő őrzésének feladata átruházható, a felelősség azonban az őrzési idő lejártáig a felszámolót terheli. (4) A felszámoló megszűnése esetén a (2) bekezdésben megjelölt iratokat és feladatokat az illetékes levéltár veszi át." A b.) pontba beillesztett szakaszt a 10/2002. (IV. 13.) NKÖM rendelet 12. §-a tartalmazza ugyan, de a rendelet hatálya nem egyértelmű, mivel a megfogalmazás szerint a NKÖM rendelet hatálya a közlevéltárakra, a nyilvános magánlevéltárakra a levéltárak fenntartóira és használóira terjed ki. A köziratot keletkeztető szervek iratkezelésére van hatályos jogszabály2 8 , mely kellőképp rögzíti a levéltári átvétel szabályait. Magániratkezelésre vonatkozó jogszabály ugyanakkor nincs, az Ltv. 32. §-a is csak annyit mond ki, hogy a nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyaguk kezelésének módját maguk alakíthatják ki, ugyanakkor az illetékes közlevéltártól szaktanácsot kérhetnek, maradandó értékű irataikat egyedi megállapodás alapján adhatják közlevéltárba. A magániratkezelésben a jogszabályokban meghatározott őrzési időket általában betartják ugyan, de az irattározás mikéntjét már semmi nem szabályozza. Állami szabályozás hiányában a levéltárak kevés kivételtől eltekintve csak a felszámolás/végelszámolás során „nyerik vissza" illetékességüket, annak hatékonyságáról pedig már esett szó. Az egyesület választmányában folytatott vita során felmerült igényként, hogy a felszámolási/végelszámolási eljárásokat csak abban az esetben lehessen lezárni (a céget jogerős megszűnésének a tényét a bíróság csak akkor mondhassa ki), ha az adós székhelye szerint illetékes levéltár nyilatkozik arról, hogy a szerv maradandó értékű iratai levéltári őrizetbe kerültek-e ill. értékhatár alatti szerv esetében nyilatkozik a levéltár arról, hogy a cég működése során maradandó értékű iratot nem keletkeztetett. A felvetés jogos és minden bizonnyal hatékony eszköz volna, de félő, az egyre szűkölő erőforrásokkal rendelkező levéltárak e feladat ellátását a legnagyobb igyekezettel sem tudnák 28 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről. 30
