Szendiné Orvos Erzsébet: Levéltárosok arcképcsarnoka. EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére. Szerk.: Héjja Julianna Erika – Sáfár Gyula. Gyula, 2017. 195–212.
versenyt nyert történelemből. Az Eötvös Kollégium tagjaként a kor legjelesebb professzorai, Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Hajnal István, Hóman Bálint és Szentpétery Imre oktatták. Az egyetem történelem-földrajz és levéltáros szakának elvégzése után 1932-ben Domanovszky Sándor és Szekfű Gyula támogatásának eredményeként két évig állami ösztöndíjasként levéltári kutatómunkát végezhetett Lengyelországban. Hazatérve 1934-ben a Magyar Királyi Országos Levéltár ösztöndíjasa, majd állástalan diplomás volt és csak 1938- tól lett gyakornok. Ösztöndíjasként Bécsben gazdaságtörténeti kutatásokat végzett. 1939- ben újra Lengyelországba utazott a magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok kutatása céljából. 1940 januárjában az Abaúj-Torna megyei levéltár levéltárosa lett. Szolgálati lakást is kapott Kassán, így az öttagú család életszínvonala jelentősen javult. 1944-ben behívták katonai szolgálatra, 1945-ben szovjet hadifogságba esett, és csak 1947-ben szabadult. 1950-ben megpályázta a Debreceni Városi Levéltár főlevéltári állását. A család Debrecenbe költözött, Komoróczy György tudományos érdeklődése pedig ettől fogva elsősorban e város és levéltárának kutatása felé irányult. A levéltár igazgatójaként óriási felelősség és feladat hárult rá. A debreceni levéltár ugyanis az államosítást követően részben a háborús pusztítás, részben a szakértő vezetés hiányában még nagyon rendezetlen volt.43 Az ötvenes évek legfontosabb feladata az volt, hogy begyűjtsék és feldolgozzák az értékhatár feletti iratképző szervek óriási mennyiségű anyagát. Az iratok többségét ezután középszinten rendezték, segédleteket készítettek, melyek a helytörténeti kutatás bázisaivá váltak. A fondjegyzék kiadására 1963-ban került sor Komoróczy György irányításával. Az államosítás után igyekezett minden fórumot felhasználni a levéltárakban őrzött iratok értékének felismertetéséhez. A tudományos munka mellett ezért széles körű közművelődési munkát végzett már az 1950-es évek elején. Helytörténeti tevékenysége is úttörőnek tekinthető. Tanulmányaival, forrásismertetéseivel nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megyénk helytörténeti munkássága országosan is elismertté váljék. A fondjegyzék alapján készült el A helytörténetírás levéltári forrásai című levéltár-ismertető, melynek első két kötetét Komoróczy György szerkesztette 1972-ben. „...Ez a kutatómunkát nagymértékben megkönnyíti, és főként azok számára nyújt nagyobb fokú segítséget, akik valamely terület történetének általános fejlődése, politikai változása iránt érdeklődnek” - olvashatjuk a szerkesztő előszavában.441973-ban megjelentette a Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyvet, szerkesztőként pedig kiadta a Hajdú-Bihari kéziratos térképek című kötetet az 1972-ben induló új, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei című sorozatban. A kiadvány jelentőségét és hírét mutatja, hogy a British Múzeum rögtön a megjelenés után kért egy példányt a kötetből, illetve Benda Kálmán külön gratulált a színvonalas munkához.45 Komoróczy György rendszeresen publikált a különböző levéltári folyóiratokban, a Levéltári Közleményekben, a Levéltári Híradóban és a Levéltári Szemlében. Személyi bibliográfiájából kitűnik, 43 A közoktatási miniszter 864-0111/1952. K. M. számú utasítása a Hajdú-Bihar Megyei Közlevéltárat és a Debrecen Városi Közlevéltárat 1952. nov. 6-án egyesítette Debreceni Állami Levéltár néven. 44 Helytörténeti források 1848-ig a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei, 3.) és A helytörténetírás levéltári forrásai. II. köt. 1848-1944. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. (A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei, 4.) 45 MNL HBML VIII. 710. e. Debrecen Város és Hajdú-Bihar megye levéltári iratainak gyűjteménye (= VIII. 710. e.) 3. d. 3/1970. sz. 211
