Szendiné Orvos Erzsébet: Levéltárosok arcképcsarnoka. EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére. Szerk.: Héjja Julianna Erika – Sáfár Gyula. Gyula, 2017. 195–212.
Most tehát, amikor 60. születésnapodat ünnepeled, én is szeretnék e rövid írással tisztelegni előtted. Hiszen a Te életed is összefonódott a levéltárral ugyanúgy, mint Csobán Endre, Herpay Gábor vagy Komoróczy György élete, akik óriási tudásanyag birtokában is szerényen és alázattal végezték munkájukat. így ismerlek Téged is: önzetlenül, fáradságot nem ismerve dolgozol, publikálsz, és tartasz - irodalmi vénád is megcsillantva - kiváló előadásokat. Kedves Ádám! Köszöntelek, mint levéltárost, a történettudományok doktorát, de legfőképpen, mint barátomat, és kérlek, fogadd őszinte jókívánságaimat! Debrecen Város Levéltára Zoltai Lajos (1861-1939) „...a hivatalos órákon kívüli időben gyakran találkozhatni az utczákon egy kis termetű úri férfiúval, aki képzelhetetlenül gyors léptekkel száguldozza be a várost, és azt a benyomást teszi ránk, hogy ez a magyaros ábrázatú, kunkora bajuszú úr azért rohan hanyatt-homlok, mert valahonnan - lekésett. Nagyon méltóztatnak csalódni: Zolthay Lajos collégánknak éppen az a legfőbb jellemvonása, hogy ő soha sehonnan nem késik el, pedig naponta éppen 3-400 esztendőre való utat szokott megtenni. Olyaténképpen, hogy ő reggel 9 és 12 óra, délután pedig 3 és 6 óra közt Debreczen szab. kir. városának levéltárnoka, aki a múlt századok hagyatékaiban merül el, s vannak perczei, amikor együvé képzeli magát Debreczen nagy alakjaival, Vígkedvű Mihállyal, a Szombathyakkal és Domokosokkal, vagy pedig a gályákon vértanúságot szenvedett régi protestáns lelkészekkel, és ilyenkor ki nem lehetne vájni az ősrégi krónikák közül, és nem is állna szóba más ember fiával, mint legfeljebb Széli Farkas királyi ítélőtáblái tanácselnökkel, aki szintén azokat az embereket találja fiataloknak, akik legalább háromszáz év előtt születtek.”1 kf Zoltai Lajos 1861. július 16-án született Földesen. A nemesi felmenőkkel büszkélkedő család igen szerényen, földművelésből tengette életét, de az eleven eszű, már ekkor rajzolgató gyermeket a szülők erőn felül is taníttatták. A gimnázium első öt évét a hajdúnánási lelkész, Katona Endre támogatásával végezte el. 1878-ban a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Az érettségi letétele után 1881-ben iratkozott be a kollégium teológiai akadémiájára, melynek elvégzése után még két évig a kollégium kötelékében maradt, mint remanens diák. Érdeklődése egyre inkább az újságírás felé irányult, ezért a papi pálya helyett a sajtó szolgálatába szegődött. Kezdetben álnéven publikált, az aktuális napi hírek mellett főleg történelmi és néprajzi tárgyú érdekességeket. 1887. december 7-én örömmel értesítette a hamar megözvegyült, és súlyos anyagi gondokkal küszködő édesanyját, hogy segédlevéltárossá nevezték ki a városi közlevéltárba. Űjságírói tevékenységét azonban még akkor sem hagyta 1 Debreczeni Reggeli Újság, (1895. febr. 10.) 196
