Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Varga György, T.: Az archontológiáról

T. VARGA GYÖRGY: AZ ARCHONTOLOGIARÓL 1. A szó etimológiája Az archontológia kifejezés ógörög szavakból a XVII. század első felében alkotott szóösszetétel. Az egyik megközelítés szerint az archo „elöl állni", „élen járni" és logia „gyűjtés" jelentésű, a másik szerint az archon „vezér", „főnök", „tisztviselő" és logosz „beszéd", „tudomány" jelentésű szavakból áll, vagyis a fogalom az elöljárók (vezetők) nevének gyűjtéseként, illetve a vezérekről, tisztviselőkről szóló tudományként értelmezhető.

1 1.1. Javaslat a szó magyar megfelelőjére Az archontológia szónak nincs magyar megfelelője. A kifejezés magyarítására nemrégiben Havassy Péter tett javaslatot: a „történelmi tisztségnévtan", illetve a „történelmi névsortan" jelzős szerkezeteket ajánlotta, megjegyezve, hogy ezeken az elnevezéseken is lehetne csiszolni, de jobbat eddig nem talált.

2 Számomra az első javaslat nem elfogadható, mivel indokolatlan és bizonyos fokig zavaró asszociációt kelt a történeti névtannal, a második javaslattal viszont egyetértek, bár a jelzőt elhagyhatónak tartom. A történelem segédtudományainak kétféle névhasználata honosodott meg: elöl áll az antik eredetű, nemzetközileg elfogadott szó, mögötte zárójelben a magyar kifejezés, illetve megfordítva, a magyar megnevezés mögött zárójelben a tradicionális megjelölés. Ezek analógiájára az én javaslatom: archontológia (névsortan), illetve névsortan (archontológia)) Ha ez a javaslat elfogadható is, nem változtat azon a tényen, hogy a szóalkotás Havassy Péter érdeme. 2. Az archontológia történetének fő fejlődési tendenciái Az archontológia történetének két fő fejlődési tendenciája: az eredeti kronológiai funkció fokozatos háttérbe szorulása és a vizsgálat tárgyának demokratikus kiszélesülése. 2.1. A kronologikus elem háttérbe szorulása Az első, ma archontológiának nevezett írások az archonokról vezetett jegyzékek voltak. Ismeretes, hogy Athénben az archonokat, a legfőbb méltóság viselőit meghatározott időtartamra választották, s e periódusok szolgáltak az időszámítás alapjául. Hasonlóképpen időmeghatározó jelentőségük volt a pápákról, császárokról és királyokról készült középkori névjegyzékeknek. A XVI—XVIII. századok folyamán az archontológia egyre inkább különválik a tisztségviselők kronológiájától. A későbbiekben a kronologikus elem még inkább elhalványul ugyan, de bizonyos mértékig mindig jelen marad. 2.2. Az archontológia demokratizálódása A XVI—XVIII. századokban — az európai országokban a kormányzat hivatali szervezetének kialakulása nyomán — Fallenbüchl Zoltán szavaival: „Az archontológia tárgya... a hatalom fő birtokosairól kiterjed ezek szubalternjeire is", majd a XIX—XX. századokban egyre alacsonyabb szintű, kisebb hatáskörű hivatalok, intézmények tisztségviselőire is. 3. Az archontológia néhány meghatározása Az archontológiáról adott újabb hazai meghatározások több ponton is eltérnek egymástól. 3.1. Ember Győző meghatározása'

1 szerint az archontológia „levéltári forrástudomány, amely a jelentősebb kormányzati tisztségek viselőinek megállapításával foglalkozik. Az archontológiai kutatások eredményét archontológiai névsorokban foglalják össze". Ez a megfogalmazás tömör és világos, de nem hibátlan: az archontológia tárgyát a kormányzati tisztségviselőkre korlátozza, ráadásul a megszigorítás („jelentősebb") nem szabatos és tovább szűkíti a kutatás körét. 3.2. Székely Vera a következő meghatározást

5 adja: „Az archontológia eredeti jelentésének megfelelően ... az országos kormányzati szervek, a helyi közigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az archonokkal (elsősorban hivatali pályafutásuk történetével) foglalkozó olyan történeti forrástudomány, amelynek célkitűzései önállóan, de alkalmasint más tudományágak keretein belül is megvalósíthatók." Ez a felfogás többet ad, mint az előző, de — a pénzügyigazgatás kivételével — mellőzi az általa más vonatkozásban érintett gaz-