Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

című könyve is, amelyet a XX. század eleji Magyarország kiváló marxista teoretikusa és propagandistája életének és munkásságának szentel. A könyv szerzője — a magyarországi munkásmozgalom és közgondolkodás történetének kiváló specialistája — lekiismeretesen tanulmányozta Szabó Ervin gazdag irodalmi örökségét, kortársai visszaemlékezéseit, felhasználta a rendelkezésre álló marxista és szociál-reformista irodalmat. Erre a szilárd forrásbázisra támaszkodva Ajrapetov ennek a kiváló marxistának, a magyar és nemzetközi szociáldemokrácián belül az opportunizmussal szemben kompromisszumra képtelen harcosnak mélyen tudományos, minden oldalról megalapozott értékelését adja. A szerzőnek sikerült feltárni Szabó Ervin személyiségének sok vonását — rendkívüli munkaszeretetét, vasfegyelmét, erkölcsi tisztaságát, személyes vonzerejét, óriási meggyőző erejét. A könyvet a szerző előszava vezeti be, amelyben méltatja Szabó Ervin személyiségét és munkásságát. A szerző szándéka ezzel az, hogy megértsük a nemzetközi munkásmozgalom történetét, a marxista teóriát, Szabó Ervin részvételét a magyar szociáldemokrácia balszárnyának kialakulásában, amely előkészítette a talajt a Kommunisták Magyarországi Pártja számára. Szabó Ervin életének eseményeit munkájában a szerző az ország és a világ társadalmipolitikai életének változó képével szoros öszszefüggésben tárgyalja. Az életrajzban többek — köztük orosz forradalmárok — neve és jellemzése is szerepel, mindazoké, akik ideológiai hatást gyakoroltak Szabó Ervinre. A könyvben részletesen feltárul a tudás megszerzésének, teoretikus felkészülésének és politikai munkásságának folyamata, aminek során erősödött az újságíró, tudós, lektor, valamint a fiatal szocialistákat vezető és szervező Szabó Ervin tehetsége. A. Ajrapetov a Szovjetunióban elsőként adja Szabó Ervin számos művének tudományos értékelését. A forradalmárok tudományos igényű életrajzai közül kiemelkednek azok a könyvek, amelyek a források és a tudományos irodalom hasonlóan alapos felhasználásával készültek, s amelyek a bolsevikok lenini gárdája legkiválóbb képviselőinek, az orosz és nemzetközi forradalmárok több nemzedékének felejthetetlen alakjait örökítik meg. Ilyenek például: V. I. Kljukin—Sz. A. Sejnyina: Szergej Mironovics Kirov (Kirov, 1986.); I. P. Donkov— Sz. K. Morozov: A hajlíthatatlanok seregéből. Sz. J. Allilujev élete és munkássága. (Moszkva, 1981.); I. R. Griguljevics: Ernesto Che Guevara (Moszkva, 1983); G. M. Mironov— L. G. Mironov: Germán Lopatyin (Sztavropol, 1984.); A. I. Dubinszkij—LM. Muhadze: Szergo Ordzsonikidze (Kijev, 1984.); Z. Sz. Sejnyisz: Űt a csúcsra? A. M. Kollontaj életének fejezetei (Moszkva, 1984) és még egy sor más. A forradalmárok és a szovjethatalomért harcolók életére és tevékenységére az utóbbi évtizedben fokozott figyelmet fordítanak az SZKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézete pártarchívumának a szövetséges köztársaságokban levő filiáléi, a területi pártbizottságok pártarchívumai is. Az általuk 1977—78-ban kiadott párttörténeti irodalom egyötödét teszik ki a fenti témájú könyvek. Ezek általában a helybéli forradalmárok, a szovjethatalom megteremtésében, a Nagy Október vívmányainak megvédésében résztvevők életéről és harcáról szóló rövid tanulmányok. Ezeket nem nagy példányszámban, 10—15 nyomtatott ív terjedelemben adják ki; nyelvezetük nem elég kifejező és külsejük sem vonzó, s bár ezek a könyvek az új levéltári adatok közlése miatt hasznosak, nem váltak még a helyi pártszervezetek historiográfiájában elismert jelenséggé. A következő, 1979—1985-ös években a helyi pártarchívumok 50 életrajzi gyűjteményt készítettek el, amelyek Lenin harcostársairól, a forradalom résztvevőinek, a polgárháború és a nagy honvédő háború, a szovjetunióbeli szocialista és kommunista építés hőseiről szólnak.

4 Az életrajzok alapvető része orosz nyelvű kiadás, jelentéktelen része a Szovjetunió népeinek nyelvén jelenik meg. A gyűjteményekben a párt veteránjai, főiskolai, iskolai tanárok, újságírók, helytörténészek, levéltári munkatársak, pártmunkások által írt kis cikkek, tanulmányok találhatók. Közülük kiemelkedik a lett nyelven írt alapos kiadvány: „Lettország forradalmi harcosainak emlékkönyve", amely a három forradalom lettországi képviselőinek legteljesebb életrajzi gyűjteménye. 1977-ben jelent meg az első könyv, 1980-ban megjelent a második része, 1983-ban pedig a harmadik is. Valamennyi az 1905— 1907-es forradalom résztvevőiről szól, terjedelmük egyenként több mint 20 nyomtatott ív. A kiadvány az elkövetkező években folytatódni fog. Sajnos a tájékoztató könyvek kiadásának hasonló példája más köztársaságokban és területeken hiányzik, bár ott is égető szükség lenne rájuk. A helyi kiadók által kiadott tudományos igényű életrajzi irodalomban tipikusnak tekinthetők a forradalom nyizsegorodi kormányzóságbeli harcosairól szóló tanulmányok, öszszeállítottak egy 3 kötetből álló sorozatot „A lenini gárda katonái" címmel; az egyes köteteket 1974-ben, 1977-ben és 1982-ben adták ki. A tanulmányok főszereplői Lenin 100 tanítványa és harcostársa, akik az üzemi pártcsoportok és sejtek vezetői voltak és aktív szerepet játszottak a nyizsegorodi bolsevik