Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

LEONYID BABICSENKO: A SZOVJET TÖRTÉNÉSZEK ÉS IRÓK FORRADALMÁROKRÓL SZÓLÓ ÉLETRAJZI MÜVEI 1977—1987 A Szovjetunióban az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségeiről, a forradalom egyszerű résztvevőiről szóló életrajzi írások kiadásának gazdag hagyományai vannak. A publikáció kezdete a szovjethatalom első éveire tehető, amikor létrejön a Régi bolsevikok társasága és a volt politikai kényszermunkások és száműzöttek — kitelepítettek társasága. Elsősorban ezek a társaságok kezdeményezték az életrajzok, tanulmányok, visszaemlékezések, tájékoztató kiadványok megjelentetését. 1933-ban Gorkij kezdeményezésére indul meg a „Híres emberek élete" könyvsorozat kiadása. Ennek jelentős részét a forradalmárok életrajza alkotja. Ugyanakkor a sztálini személyi kultusz időszakában, a 30-as évek végén, az 50-es évek elején, amikor a társadalmi életben csak az ő személyét és a hozzá közelállók szűk körét méltatták figyelemre, az igazi történelmi személyiségeket elfeledték, jelentős részüket megalázták és megtorló intézkedéseket hoztak ellenük. A történelmi-életrajzi írások publikációja erősen korlátozott volt. Az SZKP XX. kongresszusa után, amely komoly lépéseket tett a sztálinizmus következményeinek felszámolására, amikor az ártatlanul szenvedett forradalmárokat, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom személyiségeinek ezreit rehabilitálták, hozzákezdtek a forradalmárok életrajzi irodalma fehér foltjainak eltüntetéséhez. Egy kis terjedelmű cikkben lehetetlen az adott témára vonatkozó, napjainkig megjelent publikációkat ismertetni, ezért az áttekintést a két jubileumi dátum, a nagy októberi szocialista forradalom 60. és 70. évfordulója közötti időszakra korlátozzuk. A hagyományt követve nálunk a forradalom sok harcosának életrajzát jubileumi években publikálják. Országunk leagnagyobb kiadója, az SZKP KB politikai irodalmi kiadója (Politizdat) 1968 óta jelenteti meg a „Lánglelkű forradalmárok" című könyvsorozatot. Csak 1977—1987 között ebben a sorozatban több mint 150 könyv jelent meg, általában 100—300 ezres példányszámban. Ezek közül néhányat a 10 év alatt többször is kiadtak. Témájukat tekintve ezek a könyvek a bolsevikok lenini gárdájának képviselőiről, M. Frunzéről, G. Krizsanovszkijról, L. Kraszinról, Sz. Kosziorról, P. Kraszikovról, O. Pjatnyickijről, A. Bubnovról stb.; a dekabristákról, forradalmi demokratákról: A. Besztuzsevről, N. Ogarjovról, M. Petrasevszkijről; a „Népakarat" tagjairól: Vera Zaszulicsról, Sz. SztyepunyakKravcsinszkijről, G. Lopatyinról; az első orosz munkás-forradalmárokról: I. Babuskinról, F. Afanaszj évről, V. Selgunovról; külföldi forradalmárokról: Salvador Allendéről, Giuseppe Garibaldiról, Benito Juaresről és köztük magyar forradalmárokról: Petőfi Sándorról és Zalka Mátéról szólnak. Ezeknek a regényeknek és elbeszéléseknek a szerzői történészek, újságírók, de leginkább hivatásos irodalmárok. Műveik nem tekinthetők történelmi tanulmányoknak. Általában megbontják az életleírás következetességét és nem mindig adják a hősök teljes életrajzát. A szerzők gyakran mellőzik a gyermek- és ifjúkori évek leírását. A forradalom utáni eseményeket nemritkán krónika formájában adják elő. A hangsúlyt a forradalmárok tevékenységének legragyogóbb epizódjaira, periódusaira helyezik. Világosan nyomon követhető az anyag kidolgozásában a szépirodalmi megközelítés.

1 Egyes művekben a szépirodalmi stílus hol az unalmas tudományos cikkekből vagy disszertációkból vett részletekkel, hol magának a hősnek a cikkeiből vagy a róla szóló memoárokból kölcsönzött idézetekkel váltakozik. És mégis, az emberek meghatározott köre, különösen az ifjúság számára, időnként az ilyen típusú kiadványok jelentik a történelmi ismeretek egyetlen forrását. Ebben a sorozatban az olyan műfajok, mint a „regény-tanulmány" (roman-isszledovanyije); „történelmi feljegyzések" (isztoricseszkije zapiszki), „dokumentum- és esszéregény" (román v dokumentah i razmislenyijah) meglehetősen ritkák. Az ilyen műfajú műveknek az az előnye, hogy bennük maga a dokumentum szólal meg. A hős objektív megítélése, belső világának feltárása a kor dokumentumai alapján történik. A regény-tanulmányban a szerzők a hősök lehetséges gondolatait és tetteit illetően időnként különböző hipotéziseket állítanak fel, felkeltik az olvasók ér-