Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [16] 1986. 41 p.

Imre Mátyásné, Szűcs László: Forrásközlési útmutató a pártarchívumok számára

IMRE MÁTYÁSNÉ—SZŰCS LÁSZLÓ: FORRÁSKÖZLÉSI ÚTMUTATÓ A PÁRTARCHlVUMOK SZÁMÁRA A forrásközlés készítésének vannak tudományos, politikai, módszertani, szervezési és technikai vonatkozásai. A munkával kapcsolatos tudományos és politikai igényekre röviden az alábbi 1—3. pontban tértünk ki. Az útmutató elsősorban módszertani kérdésekkel foglalkozik. A szervezési kérdések körébe a szerkesztők, az esetleges szerkesztő bizottság, lektorok kijelölése, a kiadással, valamint a munkafázisok egymásutánjával kapcsolatos ügyek tartoznak. Szerkesztő bizottságra általában akkor van szükség — az egyöntetűség biztosítása érdekében — ha több szerkesztő bevonásával készülő kötetről vagy kötetek sorozatáról van szó. Lektor kijelölését politikai és történeti, illetve tudományos érdekek egyaránt indokolhatják. A munkafázisok sorrendjére az alábbiakban az egyes kérdéseknél utalunk. A technikai kérdések körébe a másoltatás és egyéb gépelési feladatok, illetve ezek formai kérdései tartoznak. A szervezési, technikai kérdéseket egyébként a kiadvány sajátosságai szerint kell megoldani. 1. Témaválasztás Alapvető követelmény, hogy a forrásközlés a munkásmozgalom történetének megismerését, továbbá pártunk politikájának alakítását, megvalósulását segítse. Az öncélú publikációt kerülni kell. Kívánatos továbbá, hogy a történetírás számára eddig nem, vagy csak szűk körben ismert, illetve nehezen hozzáférhető, vagy egy témára nézve csak szétszórtan fellelhető dokumentumok kerüljenek közlésre, továbbá, hogy a forrásközlés fontos tényanyaggal járuljon hozzá valamely országos vagy helyi történelmi probléma feldolgozásához. Arra kell törekedni, hogy olyan dokumentumokat tegyünk közzé, amelyeknek a társadalom tudatformálásában is jelentős szerepük lehet. 2. A forrásközlés tárgya A közlés tárgya lehet egy korszak, egy földrajzi, igazgatási (megye, város) egység, valamely esemény, eseménysor, intézmény, mozgalmi szerv, személy történetével, tevékenységével kapcsolatos dokumentumok bemutatása. A kiválasztott tárgyi szempontot a munka során következetesen érvényesíteni kell. 3. A forrásközlés célja A forrásközlés lehet tudományos köröknek szóló, oktatási célú, illetve népszerűsítő jellegű, végül vegyes profilú. A tudományos igényű forrásközléssel szemben követelmény, hogy a közölt dokumentumról, illetve esetleges változatairól pontos képet adjon, tükrözze mindazt, ami az eredeti iraton megfigyelhető, szinte helyettesítse azt, vagyis nyújtson minél részletesebb szövegkritikai elemzést. Nem szükséges viszont, hogy bőséges tartalmi magyarázatokkal lássuk el a közölt forrásokat — minthogy a tudományosan felkészült olvasó képes ezek önálló értelmezésére. Oktatási célú közlés esetén viszont forráskritikai megjegyzések nem feltétlenül szükségesek, és a tájékoztató jellegű (tartalmi) magyarázatok tekintetében is elég csak a legszükségesebbekre szorítkozni, hiszen az oktatás keretében (tankönyv, előadás) megkaphatja az olvasó az értelmezéshez szükséges felvilágosításokat. Népszerűsítő jellegű kiadványnál a forráskritikai megjegyzések teljes egészükben elhagyhatók, nem kell utalni a szövegváltozatokra sem, ugyanakkor bőséges magyarázótokat kell fűzni a szöveg minden olyan utalásához, amelynek megértése a széles olvasóközönség számára gondot okoz. A vegyes jellegű forrásközlések közül a leggyakoribb a tudományos és egyben szélesebb közvélemény érdeklődésére egyaránt számot tartó publikáció. A vegyes jelleget indokolhatja, hogy egy-egy forráscsoportból csak rit-