Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [14] 1984. 128 p.

Barna Zoltán: A tárgyszókatalógus főbb elvi problémái

tárgyszavakat pedig - lehetőleg - azonos szinten, a főfogalom teljes felosztásával kell alkalmazni. A fogalmak kétszintű bontásán /főtárgyszó-altárgyszó/ és az idő és tér további kitszintü bontásán kivűl nem tanácsos a katalógusban újabb szintet, vagy szinteket beiktatni, mert a keresés ezáltal szinte lehetetlenné válik. Gyakran előfordul, hogy egy főtárgyszót bontani kell. Ilyenkor a felbontott főtárgyszót megszüntetjük s helyette az altárgyszavait soroljuk be főtárgyszóként. Például a katalógusban a "Népgazdaság" főtárgyszóhoz "bányászat", "ipar", "kereskedelem", "közlekedés", "mezőgazdaság" altárgyszavakat kapcsoltuk. Idővel ez a felbontás már nem elég, mert a katalógus használói még részletesebb problémákra keresnek anyagot. Ilyenkor a "Népgazdaság" főtárgyszót ugy bontjuk, hogy miot főtárgyszót megszüntetjük és az egyes altárgyszavait /bányászat, ipar, kereskedelem, közlekedés, mezőgazdaság/ főtárgyszóvá léptetjük elő és ezek altárgyszavninál soroljuk be az anyagainkat. Pl.: Ipar főtárgyszó alatt cipőipar, dohányipar, energiagazdálkodás, gépipar stb. altárgyszavak alatt. A volt "Népgazdaság" főtárgyszóról pedig utalunk az új főtárgyszavakra /Népgazdaság ld.: bányászat, kereskedelem stb. főtárgyszavaknál/. A tárgyszavakat a szövegből való kiemelés után formailag is rendezni kell. A formai rendezés nyelvtani-szerkezeti egységesítést jelent. Ilyen nyelvtani szabály az, hogy a tárgyszavakat mindig főnévi alakban használjuk /pl.: ásni-ásás; irányit-irányitás; szervezni-szervezés stb./. A főneveket általában egyes számban használjuk. Vannak azonban olyan főnevek, amelyek többes-