Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

de az utolsó kettő már 1933 után, Leningrádban. Az orosz nyelvű sorozat ment tovább és 1941-ben jött ki az utolsó, a huszonnyolcadik kötete. Ilyen módon a moszkvai intézet lett Marx és Engels végakaratának teljesítője, amennyiben egyrészt a dokumentumok egészének - eredeti, vagy másolati formában - őrzőhelyévé vált, másrészt amennyiben gyarapította és gyarapítja ezt az irategyüttest, gyűjtve minden Marx-Engels dokumentumot és annak a közegnek az irásos emlékeit is, amelyben a tudományos szocializmus megalapítói tevékenykedtek, de harmadrészt abban az értelemben is, hogy a legtöbbet tette és teszi a teljes hagyaték nyilvánosságra hozatala, valamint a tudományos munkában és a gyakorlatban való hasznosítása érdekében. Munkásságával óriási szolgálatot tett a moszkvai intézet a szocializmus ügyének: biztosította, hogy a Marx és Engels életmüvét tükröző dokumentumok közkinccsé váljanak, alapot toromtett a hagyaték több nyelvre történő lefordításához. A Marx-Engels Intézet teljesítményét annál nagyobbra kel^ értékelnünk, mert a feladatot alig több mint tiz év alatt megoldotta: még a fasizmus hatalomra jutása előtt biztosította a dokumentumokban foglalt gondolatok fennmaradását. A német pártarchivum is féltett kincsként kezelte a Marx-Engels hagyatékot, gyarapította és fejlesztette is: több értékes dokumentumot szerzett meg Marx és Engels rokonaitól, levelező partnereitől. így például éppen Rjazanov szerezte meg még a háború előtt a berlini archívum részére a Lafargue hagyatékot. Mégis a tendencia a dokumentumok szétszóródása felé mutatott. A MarxirEngol3 kéziratok közgyűjtemények és magángyüj-