Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.
Karsai Elek: A legújabbkori történetírás forrásai 3.
kortára irók, költők művészi igénnyel megmunkált visazaemlékezéaeiről sem, igy - a teljeaség igénye nélkül - Illyéa Gyula, Vas látván^Kaaaák Lajo3, Kolozsvári-Grandpierre Emil memoárjait említhetjük. Az utólag keletkezett, létrehozott források sorában utolsónak tárgyaljuk, de forrásértékét tekintve előkelőbb hely illeti meg a politikai perek anyagát. Általában véve mindonfajta peranyag, bármelyik korban jött is létre, becaea forrása a történetirásnak: a biróaág ugyania azzal, hogy meghallgatja a vádat, a vádlottat, a védelmet, hogy mérlegeli a bizonyítékokat - mind a vád, mind a védelem elaőrendü forráaértékü bizonyító anyagot, iratot, tanút igyekszik felsorakoztatni -, tulajdonképpen forráskritikát végez, s ezáltal megkönnyíti a történész munkáját. A történetírás minden korszakban felhasználta a bírósági anyagokat, elegendő talán, ha a középkori inkvizíciós pereket, az úriszéki eljárásokat, a magyar jakobinusok perét, Batthyány Lajos perét, a tiszaeszlári pert vagy Szántó Kovács János perét emiitjük. A XX. században, már az első világháború, de még inkább a második világháború után egészen különleges jelentőségű forrásféleséget jelentenek a politikai perek anyagai. Az 1919 augusztusában uralomra jutott magyar ellenforradalmi rendszer számos jellegzetes, sajátos vonását lehet megrajzolni e perek anyagai nyomán. Ha a népbiztosok perével, vagy a Tisza-perrel kezdjük, a Rákosi- vagy a Sallai és Pürstperrel folytatjuk éa a Schőnherz- vagy a Kiss, Tartsay, Bajcsy-Zsilinszky-perrel végezzük a felsorolást, e perekben a demok-