Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Karsai Elek: A legújabbkori történetírás forrásai 3.

A történetírás nem nélkülözhette és ma sem nélkülözheti azokat a visszaemlékezéseket, amelyek olyan személyektől származnak, akik tanúi voltak a szóbanforgó eseménynek, vagy annak maguk is tevékeny részesei, esetleg irányitói voltak. A visszaemlékezések akkor jelenthetnek nélkülözhetetlen forrásbázist, ha más, elsőrendű forrásféleség alig vagy egyáltalán nem áll a kutató rendelkezésére. Közismert tény, hogy - a titkosság megőrzése érdekében, vagy az illegalitás, a konspiráció alapvető követelményei miatt - lényeges tárgyalásokat, megbeszéléseket, határozatokat, döntéseket nem rögzítettek írásban, vagy a fennmaradt írásbeli forrásokban a kutató csak a tárgy cimszószerü jelölését találja„ Ha egy ilyen tárgyalás résztvevője vissza tud, vagy hajlandó emlékezni a részletekre, akkor a visszaemlékezés elsőrendű forrást pótol. így ma már az 1944. október 15-i, a budapesti rádióban elhangzott fegyverszüneti proklamáció közvetlen előzményeit, október 15-e délutáni és esti óráinak, valamint az október 16ára virradó éjszaka eseményeinek korrekt, valósághű leírását a történész - a német források felhasználása mellett - jórészt a Királyi Várban és a német követségen a tárgyalásokat folytató Lakatos Géza miniszterelnök, Vattay Antal, a kormányzó főhadsegéde, valamint Lázár Károly,a testőrség parancsnoka visszaemlékezéseiből végezheti el. A történetíró tehát nem nélkülözheti a visszaemlékezéseknek mint forrásokat pótló anyagnak felhasználását a szükséges, megfelelő kritika alkalmazásával. A visszaemlékezések kritikai vizsgálatánál nemcsak azt kell tekintetbe venni, hogy a visszaemlékezés már önmagában is szubjektív, továbbá, hogy mé{