Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Imre Mátyásné: Irathagyatékok, személyi dokumentumok gyűjtése és rendezése az MSZMP Központi Archívumában

tében. E problémát bonyolítja még, hogy elvtársaink egy része a pártmunka mellett magas állami tisztségeket is betöltött vagy e gy­e í?y tudományág jeles képviselője volt, iratanyaga ezért összetett. Gyakran előfordul ezért, hogy egy személy tevékeny­ségéből származó irathagyatékra több levéltár, gyűjtőhely is igényt tart. így fennáll annak a veszélye, hogy értékes, a párt szempontjából bizalmas iratok elkallódnak vagy illeték­telen kezekbe jutnak. Az irathagyatékokra vonatkozóan általános érvényű kü­lön párthatározatunk nincsen. A KB Titkársága vezető pártmun­kások elhalálozásakor esetenként dönt, kuratoriumot hoz létre Intézetünk és az érdekelt intézmények képviselőiből, hogy e­gyüttesen határozzunk az iratok sorsáról. Ez a megoldás be­vált, érdekeinket minden esetben érvényesíteni tudtuk. Na­gyobb a száma viszont azoknak az eseteknek, amikor felső szin­tű döntés nem születik. Ilyenkor előfordul, hogy a családnál elsőként megjelenő, vagy határozottabban föllépő, esetleg el­lenszolgáltatást felajánló intézmény birtokába kerül az anyag. Utólag pedig már nehezebb megállapítanunk, hogy a hagyatékban voltak-e gyűjtőkörűnkbe tartozó iratok. A Minisztertanács 1969. évi, a levéltári anyagról hozott törvényerejű rendelete a magánosok birtokában lévő, nemzeti értékot képviselő levél­tári anyagot védetté nyilvánítja, és bejelentési kötelezett­séget ir elő. Jogilag tehát személyi tulajdon marad. A rende­letet azonban sokan nem ismerik. A bejelentési kötelezettség elmulasztása nehezen ellenőrizhető. Ezért mindenekelőtt arra törekszünk, hogy - ahol szükséges - megértessük a hozzátarto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom