Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.
Imre Mátyásné: Irathagyatékok, személyi dokumentumok gyűjtése és rendezése az MSZMP Központi Archívumában
tében. E problémát bonyolítja még, hogy elvtársaink egy része a pártmunka mellett magas állami tisztségeket is betöltött vagy e gye í?y tudományág jeles képviselője volt, iratanyaga ezért összetett. Gyakran előfordul ezért, hogy egy személy tevékenységéből származó irathagyatékra több levéltár, gyűjtőhely is igényt tart. így fennáll annak a veszélye, hogy értékes, a párt szempontjából bizalmas iratok elkallódnak vagy illetéktelen kezekbe jutnak. Az irathagyatékokra vonatkozóan általános érvényű külön párthatározatunk nincsen. A KB Titkársága vezető pártmunkások elhalálozásakor esetenként dönt, kuratoriumot hoz létre Intézetünk és az érdekelt intézmények képviselőiből, hogy együttesen határozzunk az iratok sorsáról. Ez a megoldás bevált, érdekeinket minden esetben érvényesíteni tudtuk. Nagyobb a száma viszont azoknak az eseteknek, amikor felső szintű döntés nem születik. Ilyenkor előfordul, hogy a családnál elsőként megjelenő, vagy határozottabban föllépő, esetleg ellenszolgáltatást felajánló intézmény birtokába kerül az anyag. Utólag pedig már nehezebb megállapítanunk, hogy a hagyatékban voltak-e gyűjtőkörűnkbe tartozó iratok. A Minisztertanács 1969. évi, a levéltári anyagról hozott törvényerejű rendelete a magánosok birtokában lévő, nemzeti értékot képviselő levéltári anyagot védetté nyilvánítja, és bejelentési kötelezettséget ir elő. Jogilag tehát személyi tulajdon marad. A rendeletet azonban sokan nem ismerik. A bejelentési kötelezettség elmulasztása nehezen ellenőrizhető. Ezért mindenekelőtt arra törekszünk, hogy - ahol szükséges - megértessük a hozzátarto-
