Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [12] 1982. 151 p.

Berényi György: A kutatáskorlátozás és a kutatói érdek kérdéséhez

"személyekre" korlátozódik. A továbbiakban felvetődik az elhunyt személyekkel kapcsolatban az emberi méltóság védelmének kérdése, vagyis az, hogy a rájuk vonatkozó levéltári iratok kutatási tilalmát hány évben szabják meg /30, illetve 10 év/. Ennek kapcsán természetesen érveket és ellenérveket ütköztethetnénk, abban azonban az adatvédők és a levéltárosok között is messzemenő összhangot lehet teremteni, hogy a levéltári kutatások során a személyiségvédelem jogi problémái akkor csökkenthetők a minimumra, ha egy egyedi eset körülményei megfelelő módon ismertek, vagyis ha megállapítható, hogy az érintett személy elhunyt és emberi méltóságának megsértése minden körülményt figyelembe véve kizártnak tekinthető. A személyiség védelme a személyre vonatkozó adatoknál elsősorban az adatok névtelenné tételén keresztül biztositható. A vita teljesen világosan megmutatta, hogy a személyiségvédelem és az adatvédelem közötti egzakt elhatárolódás egyáltalán nem lehetséges, hiszen soha nem is volt az. lléhány adatvédő az érintettek jogi biztonságának védelme szempontjából kívánatosnak tartja, hogy a levéltárak fenntartó hatóságaiktól elkülönítetten kezeltessenek. Az ügyintézéstől való ilyen jellegű elkülönítés ezzel szemben egyáltalán nem szolgálja a levéltári érdekeket. E gondolatsor lezárásaként megjegyzi, hogy a történészek részéről a személyekre vonatkozó adatok kutatására irányuló igény kielégítése nagymértékben korlátozott vagy teljesen kizárt. A továbbiakban a szerző, Klaus Oldenhage szól azokról a problémákról, amelyeket a speciális adatvédelmi előírásokat