Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Ságvári Ágnes: A munkásmozgalom történetének forrásai a Fővárosi Levéltárban

miniszter alá rendelve a főkapitányt és központi hivatalát, s a főkapitány felügyelete alá helyezve a kerületi kapitányságokat és kirendeltségeket. 1889 és 1919 között különböző törvénycikkek fokozatosan kiterjesztették a fővárosi rendőrség hatáskörét Pesterzsébet, Kispest, Pestlőrinc, Csepel területére. Az elnyomó gépezet centralizált működése ilymódon 50 évvel megelőzte a városok közigazgatási egyesitését. A főkapitánysági hivatal elnöki reservált irattára a politikai nyomozások és bizalmas ügyek iratait tartalmazza. Megtalálhatók itt a külföldről érkező nemzetközi kalandorok, szélhámosok nyomai, a különféle irányzatok /anarchisták, antiszemiták, stb./ tevékenységéről szóló jelentések. Képet kapunk magáról a rendőrségi szervezetről s más államok rendőri szervezeteivel való kapcsolatáról. Az idők folyamán jelentősebb rendőri feladat a munkásmozgalom megfigyelése és hatósági eszközökkel való visszaszorítása volt. A rendőrségi hálózat, hírszerzés egyre tökéletesedett. Persze ellenségesen, többnyire az összefüggések iránti értetlenséggel látja az eseményeket, de ebben a minőségben a szervezkedésről, a munkások hétköznapjairól, ünnepeiről, sztrájkokról, munkásmüvelődésről, lakásviszonyukról pontos híreket ad. Levéltárunk egyik legnagyobb horderejű segédletkészitési munkája fűződik a m.kir. Államrendőrség Budapesti Főkapitánya 1883-1944 között keletkezett iratainak közkinccsé tételére. Az őrzött napiparancsokon, nyomozó főcsoportbeli iratokon kivül a legértékesebb, legsokoldalúbb információt az ún. Elnöki reservált iratok nyújtják, amelyek az 1883 és 1918 közötti