Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Szerényi Imre: A magyar munkásmozgalom történetének levéltári forrásairól

gatási iratok esetében. Egyfelől nyilvánvaló, hogy ezek tártai milag kezdettől fogva élesen elkülönülnek az ellenforrodalmi korszak hasonló típusú forrásaitól, másfelől kifejezésre jut bennük a népi demokratikus forradalom ama sajátossága, hogy a burzsoázia egyes csoportjai egy ideig részt vettek a hatalomban, továbbá, hogy a régi államapparátus bizonyos értelemben túlélte a felszabadulást, amennyiben a közigazgatás megőrizte régi szervezetét, sőt személyi állományát is csak hosszas harcok árán, több szakaszban sikerült a reakciós, konzervatív elemektől megtisztítani. E forráscsoportot tehát csak bonyolult és ellentmondásos tartalmának tudomásulvételével lehet a két proletárdiktatúra állami eredetű irataival egy sorba állítani. Az állami iratokat egyébként nem lehetne a szocialista forradalom győzelmével egybeesőén kettéválasztani, mivel a proletárdiktatúra új államszervezetének az 1949-ben elfogadott Alkotmányban rögzített elvek alapján történt kiépítésére, a tanácsrendszer bevezetésére csak jóval a hatalmi harc eldőlte után került sor. Az 1948-1950 között keletkezett közigazgatási iratok ilymódon még a régi szervezeti keretek között jöttek létre, de már az új hatalmi viszonyokat tükrözik. Abból fakadóan, hogy a munkásosztály a felszabadulás után a hatalom teljes meghódításáért folytatott harc időszakába lépett, a munkásmozgalom-történészeknek az új korszak kezdeteitől ki kell terjeszteniük kutatásaikat az államhatalmi és államigazgatási szervek valamennyi forrástipusára. Ahhoz, hogy a munkásmozgalom-történetírás a hatalmi harc vala-