Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Varga György, T. A Levéltári ismeretek kézikönyvéről

ja vagy megbonthatja az iratok és a közöttük lévő összefüg­gések eredeti rendjét. Ezt az elvet kétféle módon alkalmaz­hatjuk. Induktiv eljárás: a levéltáros az egyes iratokból indul ki s közös vonásaik alapján alakit ki iratcsoporto­kat, deduktív módszer: a levéltáros az iratokat elméletileg megkonstruált rendszer kategóriáiba sorolja be. A provenienciá-elv levéltári munkánk általános irány­elve. Lényege az, hogy valamely szerv vagy személy irathagya tékát mint szerves fondot más fondoktól elkülönítve kell ke­zelni. Merev /úgynevezett regisztratúra-elv/ és kizárólagos alkalmazása azonban nem kívánatos. A Kézikönyv vonatkozó fe­jezetinek végkövetkeztetése az, hogy "A provenienciá és a pertinenciá mai felfogásunk szerint nem egymást kizáró, ha­nem egymást kiegészítő elvek. Elsődlegesen a provenienciá-el vét alkalmazzuk, egy szerves fondon belül azonban az ira_ toknak pertinenciájuk szerinti csoportosítását is megvalósít hatjuk." /225. 1./ Fűzzük hozzá, hogy ez utóbbi megoldás esc tón nemcsak a rendezés, hanem a mutatózás szempontjait is célszerű figyelembe venni. A fondok rendszerezését, más szóval a levéltári anyag tektonikáját ezúttal aligha érdemes készletezni. Az állami területen alkalmazott sémához hasonló segédletünk nincsen. Szükségesnek tartom megemliteni, hogy a Kézkönyv - az elfoga dott szóhasználatnak és anyanyelvünknek /v. ö. pl, embercso­port, facsoport/ megfelelően - a fondcsoport fogalmán fondok csoportját érti, nem pedig a fondnál kisebb levéltári egyse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom