Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Szerényi Imre: A magyar munkásmozgalom történetének levéltári forrásairól

gi, közlekedési üzem igyekezett a proletárdiktatúra alatt keletkezett okmányokat megsemmisíteni, vagy legalábbis átmenetileg használaton kivül helyezni, a köztörvények és a helyi jogszabályok a két forradalom alatt megszületett rendeleteket hatályon kivül helyezték, azokra gyakorlati szempontból már nem volt szükség, de annál inkább félelmetessé válhattak az olyan feljegyzések, amelyeket az igazolások idején egyesek önmagukra kompromittálónak véltek. Ez a vélemény alapul szolgált ahhoz, hogy a felderíthető vagy kézbevehető iratok nagy részét maguk az érdekelt hivatalnokok megsemmisítették, hogy a forradalom alatti magatartásuknak nyoma se maradjon. Ami az első proletárdiktatúra állami szerveinek anyagából megmaradt, az korunk levéltárosainak köszönhető, akik SZÍVÓS munkával mentették és gyűjtötték a még fellelhető iratokat. Fennmaradt három országos szerv majdnem teljes anyaga /Tanácsok Országos Gyűlése, Szövetséges Központi Intéző Bizottság, Forradalmi Kormányzótanács/, viszont a népbiztosságok iratanyaga teljesen esetleges, hiányos. Van olyan népbiztosság, amelynek munkájáról, működéséről csak igen áttételesen, közvetett módon értesülünk. Nem kétséges, hogy rendszeres "irattermelés" folyt a Tanácsköztársaság idején, erről tanúskodnak egyes szervek vagy intézmények néha "kalandos" módon megmaradt iratai. Példa erre a IV. sz. Vörösőr kerületi Parancsnokság, vagy a Proletár Múzeum iratanyaga, Regisztratúra jellegű anyag szinte alig maradt meg, a jelenleg ismert dokumentumok túlnyomó többsége gyűjtemény jellegű. Jelentő-