Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.
Szerényi Imre: A magyar munkásmozgalom történetének levéltári forrásairól
tálában a témának a nemzeti történetbe való "beágyazása" néven emliti. Ám a tudományág megváltozott helyét ós szerepét mi sem jellemzi jobban, mint éppen az, hogy a régi követelmények elégtelenné, a korábban használt kifejezések alkalmatlanná váltak. A népi demokratikus és a szocialista fejlődés korszakára vonatkozóan a "beágyazás", "beillesztés" stb. módszertani kifejezések felettébb furcsán hangzanának, ha a kor történetének legszervesebb részéhez, a párt történetéhez akarnánk kapcsolni őket. A munkásosztálynak és mozgalmának megnövekedett szerepéből következően a tudományág által vizsgált jelenségek köre kitágul, mégpedig olyan mértékben, hogy a nemzeti történet egyetlen eseménye sem tekinthető többé közömbösnek a munkásmozgalom-történetirás szemszögéből. Ha a levéltári anyag megváltozott arculatából indulunk ki, ugyanerre a következtetésre jutunk. A nemzeti levéltári kincsnek ezekben az időszakokban keletkezett része alapvetően új hatalmi viszonyok között jött létre, ennélfogva egészen más megközelitést igényel, mint a korábbi idők levéltári anyaga. A népi demokratikus, illetve szocialista hatalom jellegéből következik, hogy a munkásmozgalom-történésznek a munkásmozgalom saját iratanyagán túl, kezdettől fogva ki kell terjesztenie kutatásait az állami szervek, hatóságok a társadalmi szervek, szervezetek iratanyagának jelentős részére is. Ezek között is megkülönböztetett helyet foglalnak el a népi demokratikus, illetve a szocialista állam központi ós helyi szer veinek iratai. Ez a forráscsoport nélkülözhetetlen ahhoz, hogy behatóan tanulmányozhassuk azt a bonyolult és változó mechanizmust, amelynek révén az állam pártirányitása megvalósult,