Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Szabó Ferenc: A helytörténetírás politikai szerepe, jelenlegi helyzete, módszertana és forrásai

életre hívását megelőzően nagyon reálisan, minden udvariasko_ dás vagy tekintélytisztelet nélkül fel kell mérni, ki mire képes, milyen a felkészültsége, mennyi a felszabaditható ideje stb. Ha ez nem történik meg, kezdeti lendülete lefékeződhet, a kutató kollektíva széthullhat. A munkacsoportok létrehozása a pártarchivumok, a tanácsi levéltárak, a könyvtárak és a múzeumok anyagbegyüjtő rendező, nyilvántartási munkájának tervszerűségét is fokozhatja. Helyes, ha a felsorolt tudományos gyűjtemények munkatársai a kutató kollektívákban tagként vagy vezetőként részt vesznek. Átfogó jellegű, nagy időbefektetést kívánó munkára csak kollektív módon lehet vállalkozni. Ha megvan a kölcsönös segités, ellenőrzés, a vitakészség - a kollektív munka a színvonal biztositéka lehet. Az egyéni érdekeltséget és a személyes megbecsülést, a jó értelmű kutatói "magánambició" érvényesülését a kollektiven belül is meg kell és meg lehet valósítani. A kutatócsoportok jórészt eleget tudnak tenni a több tudományterület közreműködését kivánó komplex megközelítés követelményének is. A tematikai gazdagodás, az újabb vizsgálati szempontok felmerülése ilyen módon is várható. Természetesen helytelen volna, ha a helytörténeti s azon belül a munkásmozgalom-történeti kutatásokban mindenáron csak a munkaközösségi formát szorgalmaznánk. A tudományosan megalapozott egyéni kutatásoknak mit sem csökken a jelentőségük. összefogó, egybekapcsoló szerepet tölthetnek be más