Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Szabó Ferenc: A helytörténetírás politikai szerepe, jelenlegi helyzete, módszertana és forrásai

Természetesen nélkülözhetetlen a kutatási módszerekben való elfogadható jártasság is

0 Mindez általánosságnak tűnhet, de mindannyian tapasztaltuk, hogy nem lehet eleget hangoztatni. Minden alkalommal határozottan fel kell lépnünk az "alaphibákkal" szemben. Ilyen "alaphiba" többek között a fundamentális levéltári vagy sajtóforrások mellőzése, tallózás jellegű használata, a tágabb öszszefüggósben harmadrangú adatok túlértékelése, meggyőző adatsorok helyett kiragadott példák odavetése, a forráshivatkozások elhagyása vagy "globális" megjelölése, az alig áttekinthető szerkezet. Gyakori hiba a feltűnően nagyra szabott példányszám és az indokolatlanul fényűző nyomdai kiállitás is. Keserű tanulság, hogy a helytörténeti kutatással igényesen foglalkozók - számban nem nagy, de hatékonyságban számottevő rétege mindmáig nem mindenütt tudott olyan szakmai közhangulatot, közvéleményt teremteni, s olyan orientáló erőt képviselni, ami lehetővé tenné a hatékony fellépést a még előforduló dilettantizmussal szemben. Ennek a kisugárzó szakmai közvéleménynek a bázisáról, összetevőiről sokat lehetne beszélni. Annyit mindenképpen szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a bázis nem jöhet létre - mondjuk egy megyében - egyfelől a kutatógárda jó közösségi szelleme, korszerű felkészültsége, folytonos kiegészülése, másfelől a tervszerű feltárást teljes súlyával támogató politikai vezetés nélkül. Ide kapcsolódik a helytörténeti irodalomra vonatkozó