Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Szabó Ferenc: A helytörténetírás politikai szerepe, jelenlegi helyzete, módszertana és forrásai

Természetesen nélkülözhetetlen a kutatási módszerekben való elfogadható jártasság is 0 Mindez általánosságnak tűnhet, de mindannyian tapasztal­tuk, hogy nem lehet eleget hangoztatni. Minden alkalommal ha­tározottan fel kell lépnünk az "alaphibákkal" szemben. Ilyen "alaphiba" többek között a fundamentális levéltári vagy sajtó­források mellőzése, tallózás jellegű használata, a tágabb ösz­szefüggósben harmadrangú adatok túlértékelése, meggyőző adat­sorok helyett kiragadott példák odavetése, a forráshivatkozá­sok elhagyása vagy "globális" megjelölése, az alig áttekinthe­tő szerkezet. Gyakori hiba a feltűnően nagyra szabott pél­dányszám és az indokolatlanul fényűző nyomdai kiállitás is. Keserű tanulság, hogy a helytörténeti kutatással igényesen foglalkozók - számban nem nagy, de hatékonyságban számottevő ­rétege mindmáig nem mindenütt tudott olyan szakmai közhangula­tot, közvéleményt teremteni, s olyan orientáló erőt képvisel­ni, ami lehetővé tenné a hatékony fellépést a még előforduló dilettantizmussal szemben. Ennek a kisugárzó szakmai közvéle­ménynek a bázisáról, összetevőiről sokat lehetne beszélni. Annyit mindenképpen szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a bázis nem jöhet létre - mondjuk egy megyében - egyfelől a kutató­gárda jó közösségi szelleme, korszerű felkészültsége, folyto­nos kiegészülése, másfelől a tervszerű feltárást teljes súlyá­val támogató politikai vezetés nélkül. Ide kapcsolódik a helytörténeti irodalomra vonatkozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom