Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

Minden forrásnak megvan a maga teherbíró képessége, ami annyit jelent, hogy nem vonható le belőle messzemenő és általánosabb következtetés, mint amennyit az éppen szóbanforgó dokumentum, megengedő Például a szociáldemokrata párti és a szakszervezeti jegyzőkönyvek számos esetben megörökítenek igen heves hangú bírálatokat a vezetőségek muhkájárólo Több feldolgozásban pusztán ezekre hivatkozva irnak egy kifejezetten kommunista vagy baloldali forradalmi szemléletű ellenzékrőlo Pedig a támadó jellegű fellépés, a kritika még önmagában nem jelent meghatározott politikai színezetet, hanem csupán ellentétekre utaló Annak igazolására, hogy mely esetekben van szó ténylegesen a KMP befolyásáról, más források bevonására is szükség van. Ugyancsak vétünk a forráskezelés szabályai ellen, ha egy anyagból bizonyos adatokat átveszünk további felhasználás végett, mig más, az előbbi tényekkel szoros logikai összefüggésben állókat elvetünk. A forráskritika tudományos jellege feltételezi az elbírálás totalitását - a forrást a maga egészében kell elfogadnunk vagy elutasítanunk. így pl. módszertanilag helytelen egy monográfia szerzőjének a következő eljárása: egy 1938-as statisztikai közlemény 1914-re 1833 pengő évi átlagos munkásbért számított, ehhez viszonyítva 1921re 64- %-os reálbérkulcsot kalkulált; a monográfus túlságosan magasnak tartotta, ezért elvetette az 1835 pengős összeget, de elfogadta, hogy 1921-ben a reálbér az 1914-es szint 64%-a volt, s ennek alapján igazította ki az 1921 utáni adatsort.