Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

A levéltári állagokban nagy számban találhatók ügyviteli iratok; értesítések, meghívók, elszámolások, nyugták, formanyomtatványok stbo Ezek hitelessége és eredetisége általában könnyűszerrel megállapítható. Célszerű azonban figyelembe venni, hogy még a hiteles iratokban szereplő adat sem mindig igaz, pl. nem bizonyos, hogy egy meghívóban, értesítésben jelzett esemény valóban lezajlott. Egyre -gyarapodó forráscsoport a visszaemlékezés, ideértve a publikált emlékiratot és az ún» személyes közlést is. Jellegére nézve mindhárom forma rokon és azonos kritikai módszerekkel értékelhető. Ismert dolog az emlékezések szükségszerű szubjektivitása, szerzőik törekvése az önigazolásra, saját tetteik, jelentőségük eltúlzására. Ezért a memoár és a személyes közlés csak igen gondos kritikával használható, A forrás személyhez kötöttsége - s ez talán meglepő állitásnak tűnik - bizonyos értelemben megkönnyíti a forráskritikát, feltéve, hogy ismerjük az illető személy horizontális és vertikális mozgásterét, elhelyezkedését környezetében. Ez esetben ugyanis megközelítőleg behatárolható, mi az, amiről az illetőnek közvetlenül egyáltalán tudomása lehet, hol és mikor állott módjában személyesen jelen lennie a történések forrásainál és mennyiben nyerhetett beavatást intimitásokba, kulisszatitkokba. Kétségtelen az is, hogy a közvetlen személyes érdekeltség előnyös hatással van az emlékek rögződésére s ebből következően megbízhatóságukra. A visszaemlékezések éppen szubjekti-