Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Sipos Péter: A forráskezelés egyes kérdései a munkásmozgalom-történetírásban

A dokumentumokat a kutató korábbi nézeteihez való viszonyuktól függetlenül alapvetően mindig kétellyel, kritikával indokolt vizsgálni, hiszen a legtöbb irat, cikk stb. nem abból a célból készült, hogy az utókor számára valamit megörökítsen, s belőlük a történetíró adatokat meríthessen,, Még inkább helyénvaló az óvatosság, ha olyan jellegű anyaggal dolgozunk - amint erre még visszatérünk -, amely kifejezetten forrás gyanánt készült. A reánk maradt iratok és nyomtatványok túlnyomó része valemilyen aktuális rendeltetéssel keletkezett. A korhoz, s azon belül intézményekhez, szervekhez, szervezetekhez, személyekhez kötött funkcionális szerep, cél ismerete elsődleges fontosságú a dokumentum értékelése szempontjából. A forrás létrejöttének körülményeit azért is érdemes tisztázni, mert mögötte emberi szándék, nézet, cselekvés, valamilyen szubjektum rejlik. Ennek ismerete módot nyújthat a dokumentum indirekt felhasználására abban az esetben is, ha a közvetlen tartalom valótlan. Tehát minden anyag forrás lehet va lamire, kiaknázható a múlt egy szegmentumára, összefüggésére, ha nem is okvetlenül arra, amiről direkt módon szól. Például egy 1919-1944 közötti ügyészségi vádirat kommunisták elleni perben általában nem kútfő magának a pártnak a történetére, hasznosítható viszont az igazságszolgáltatás szemléletére, eljárási módszereire. A forráskritika tehát - a proveniencia-elv szemszögéből -