Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Szűcs László: A forrásközlés néhány kérdéséről

Gyakran jelent problémát a tudományos apparátus mondandójának elosztása is

c Elsősorban arra kell ügyelni e tekintetben, hogy mig az egész közölt forrásanyagot illetően a bevezető hivatott tájékoztatást adni, az egyes dokumentumokkal kapcsolatos közölni valókat a legendában, illetve a kommentárban kell megadni, a dokumentumon belüli egyes problémák tisztázását pedig a szövegkritikai, illetve a magyarázó jegyzetekben /az egyiket számmal, a másikat betűvel szokták jelölni és a lap alján, illetve a dokumentum végén helyezik el/ kell megadni. Az annotált névmutató összeállítása is több problémát vethet fel. Ma már általában eltekinthetünk az annotálástól, hiszen számos lexikon, életrajzi kézikönyv áll a tájékozódni kívánó olvasó rendelkezésére. Annak sem lenne értelme, hogy ahol tudunk személyi adatokat /az emiitett kézikönyvek alapján/, ott közöljünk a névmutatóban annotációt, ahol pedig hiányos az ismeretünk, ott nem. Inkább arra kell törekedni, hogy a nem közismert, de az egyes dokumentumokban közölt tények megértése szempontjából jelentős személyi adatokat jegyzetben közöljük. Tudományos közvéleményünkben a forráspublikációkat'gyakran szembeállítják a feldolgozással, mondván, hogy a források alapján tanulmányokat, monográfiákat kell irni, szinte tagadják a forráspublikációk létjogosultságát. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy mindkét műfajnak megvan a maga szerepe. A gondos forráspublikáció - azon túl, hogy az önálló tájékozódás, szinte a kutatás élményét nyújtja az olvasónak - nemcsak a színvonalas