Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [8] 1978. 259 p.
Jakab Sámuel: Levéltári anyagaink védelmének kérdései és a modern technika által kínált lehetőségek
határozza anyagi szerkezetükből adódó várható élettartamuk, a tartósításuk lehetősége, valamint a tárolt anyagok összeférhetősége. Amennyiben a károsodások, az élettartam és az összeférhetőség kérdéseit összefüggéseikben vizsgáljuk, igen gyorsan kiderül, hogy eléggé nehéz helyzetben vagyunk. Olyan anyagú dokumentumokat kell hosszú távon megőrizni, amelyek ezt a szándékot igen gyakran keresztezik. Természetüknél fogva hajlamosak a gyors öregedésre, a megőrzés szempontjából negativ irányú kémiai reakciókra és eleve magukban hordják az önbomlás lehetőségeit. Tudjuk, számunkra egyetlen lehetőség adódik: fel kell ismernünk azokat a törvényszerűségeket, amelyek az archiválhat óságot rontják és ezek ismeretében különböző eljárásokkal dokumentumaink tartósságát, élettartamát maximálisan növelni kell. III. Az állományvédelem fő célja a dokumentumok hosszú távon való megőrzése és olyan állapotban való kondicionálása, hogy ezek a dokumentumok kutatásra alkalmasak legyenek. Ezt a törekvést gyakran gátolja, illetve nehezíti, hogy a tetemes mennyiségű anyag nem teszi lehetővé rövid távon a szükséges munkálatok időbeni elvégzését, állandó lemaradás keletkezik a konzerválásban és a restaurálásban. Tovább bonyolítja a helyzetet a levéltári dokumentumok állandó mennyiségi növekedése. Jellemző az a gyakorlat is, hogy az állomány gyarapodását csak lassan és hosszabb idő múlva követi a konkrét állagvédelem. Nyilvánvaló, hogy először meg kell teremteni a dokumentumok raktározásának és levéltári feldolgozásának feltételeit és csak azután kerülhet sor - ha ehhez a technikai és egyéb feltételek is rendelkezésre állnak - az állagvédelem elvégzésére. Az alkalmazott módszerek és technológiák kiválasztása és átvitele a gyakorlatba rendkívül fontos tényezője a
