Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.
Borsa Iván: A VIII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus (Washington 1976. szeptember 27-október 1.)
ráciákban a levéltárak a magántulajdonban lévő iratanyagot átvették, bár vannak állami szervek, amelyeknek iratanyaga fölött a levéltárak nem rendelkeznek.) Több javaslata bővebb információszerzési lehetőségeket sürgetett, és komoly formában szólt a szakmai képzés gondjainak megoldásáról is. Kívánatosnak tartja, hogy minden fejlődő országnak legyen nemzeti levéltára. A második referátum szerzője az elefántcsontparti Guy CANGAH a fejlődő országok levéltárainak sajátos szerepét abban látja, hogy nemcsak a történeti források gondozása a feladatuk, hanem a maguk eszközeivel országuk fejlődésében, a nemzeti öntudat kialakításában is aktív szerepet kell játszaniok. A harmadik - igen nagy terjedelmű - referátumot az argentin Aurelio TANODI készítette és ebben a fejlődő világnak nyújtott levéltári segitséget vizsgálja sokoldalúan, számos adat felhasználásával. Bemutatja, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács, az UNESCO és az UNDP (az Egyesült Nemzetek fejlesztési programja) milyen technikai és gazdasági segitséget nyújtott a fejlődő országoknak, ideértve szakértők küldését, a fejlődő országok levéltárosainak nyújtott tanulmányi ösztöndijakat, továbbá a regionális levéltári iskolák és szemináriumok szervezését és támogatását. Ezt követően számba vette, hogy a legtöbb segitséget nyújtó 10 ország (Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Hollandia, a Szovjetunió, a Német Szövetségi Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok) külön-külön milyen segitséget nyújtott, majd összefoglalóan számolt be a többi ország ilyen jellegű tevékenységéről. Felsorolta az ezekben az országokban rendezett nemzetközi levéltári rendezvényeket, beszámolt az Amerikai Államok Szervezete által latin-amerikai államoknak nyújtott levéltári segítségről és azokról a kiadványokról, amelyek az országok munkáját segitik. Végül a segítség anyagi for-