Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Kende János: A munkásmozgalmi életrajzok levéltári forrásairól

maz, amelyet egy-egy életrajz megírásánál fel lehet, sőt fel Kell használni. Az ellenforradalom tizezreKet űzött emigrációba s enneK követKeztében jelentős magyar munKásmozgalmi centrumok jötteK létre egyes szomszédos országokban, a Szovjetunióban, Törökországban, Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban, Angliában, az Egyesült AllamoKban, Kanadában, Argentínában, Braziliában és Uruguayban. Az emigráció tevéKenységét szemmel tartottáK a Horthy-Magyarország KülKépviseletei s jelentéseiK nagy része megtalálható a Külügyminisztérium levéltárában, de az abban való Kutatás igen soK adminisztrativ nehézségbe ütköziK. A fontosabb tájéKoztatásoKat azonban a Külügyminisztérium megKüldte a társminisztériumoKnaK, elsősorban a Belügyminisztériumnak, igy annak anyagában - pontosabban annak a Párttörténeti Intézetben őrzött részében - kutathatók és megtalálhatók. Az ellenforradalom politikai rendszerének minden törekvése arra irányult, hogy a forradalmak megismétlődését minden eszközzel megakadályozza. Ennek érdekében olyan, a társadalom egészét átfogó hatalmas apparátus épült ki, amelynek egyik csúcsszerve a Belügyminisztérium VII. közbiztonsági osztálya volt. A Budapesti Rendőrkapitányság politikai nyomozófőcsoportja 1931től országos hatáskörű önálló osztályként működött. A falvak feletti ellenőrzés a csendőrség feladata volt, amely szintén önálló központi nyomozóosztállyal rendelkezett, hasonló apparátusa volt a fővezérségnek, majd a vezérkarnak, amely különösen a II. világháború éveiben játszott szerepet a munkásmozgalom elleni akciókban. Ennek a hálózatnak, amely egyrészt szorosan kapcsolódott a helyi közigazgatás apparátusához, másrészt a birói, ügyészi szer-