Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Kende János: A munkásmozgalmi életrajzok levéltári forrásairól

Kende János: A munkásmozgalmi életrajzok levéltári forrásairól' A biográfiai irodalom reneszánszát éljük. Szinte felsorolhatatlan azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a szocialista munkásmozgalom vezető személyiségeinek, "középkádereinek" és más harcosainak életutjával foglalkoznak. Az ilyen jellegű kiadvanyok többoldalú haszna vitathatatlan. Általuk a maga konkrétságában igazolódik a személyiség történelmi szerepéről szóló marxista-leninista tanítás. Az életrajzgyüjtemények bizonyítják, hogy a nemzetközi eszmeiségü munkásmozgalom egyben mennyire magyar is, hogy a munkásmozgalom milyen mélyen hatja át a magyar társadalom minden dolgozó rétegét és osztályát. Vitathatatlan a szerepük a politikai agitációban, az oktató-nevelő munkában, a szocialista közgondolkodás formálásában. Forrását képezik, képezhetik az egészséges lokálpatriotizmusnak is. Mindez érthetővé teszi, hogy a tudományos kritika figyelmet fordit még a helyi biográfiai kiadványokra is. A bírálatok értékítéletei - s egyúttal a saját véleményem - szerint munkásmozgalmi életrajzaink színvonala meglehetősen egyenetlen. Vannak kiemelkedő munkák - többnyire "céhbeli" történészek tollából -, de a lexikonszerű összeállításokban gyakoriak a tárgyi tévedések, sa hosszabb lélegzetű írásokban nem ritka a sematikus elem, mind a hős társadalmi környezetének felvázolásánál, mind a mozgalmi tevékenység ábrázolásánál. Az utóbbiakban mintha feltámadna a századforduló szociáldemokrata újságíróinak, Íróinak egyhangú nyomor-naturalizmusa, tréfásan szólva szinte minden hős apátlan-anyátlan árvaként jött a világra, holott történelmi irodalmunkból jól tudjuk, hogy a szocialista munkásmozgalom távolról sem a legszegényebb, legképzetlenebb rétegekből verbuválódott. A "harcos" munkájáról szólva a