Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [6] 1976. 178 p.

Majoros Károly: A pártmunka és az archívum

re inkább Kialakította és kialakítja sajátos munkamódszerét, aminek jellemzője a sokoldalúság és a közéletiség. Az elmúlt másfél évtizedben megváltozott az archívumra vonatkozó szemlélet is. Ma már alig akad pártmunkás, aki kizárólag "régiségtárnak" tekintené. Nem ritkaság, hogy tudományos kutatók és gyakorló pártmunkások egy-egy téma vizsgálata, vagy napirendi anyag készítése előtt felkeresik az archívumot, s számba veszik az elemző munkához elengedhetetlenül szükséges dokumentumokat. 1968 óta 238an kaptak kutatási engedélyt és összesen 1.687 napot dolgoztak az archívumban. A párt testületei elé kerülő anyagok készítéséhez pedig 51 pártmunkás kért több alkalommal kutatási engedélyt. Sajnos, az általuk eltöltött napok számát eddig nem tartottuk nyilván. A megyei párt-végrehajtó bizottság kezdettől fogva szükségesnek és fontosnak tartotta ezt a munkát. Első ízben 1965. október 19-én tárgyalt az archivum tevékenységéről, s határozatában arra hivta fel a pártszervek vezetőinek és politikai apparátusának a figyelmét, hogy "... irányító tevékenységük közben az eddiginél jobban támaszkodjanak a gyakorlati pártmunka tapasztalatait tartalmazó archívumi anyagokra... " Tehát egyáltalán nem spontán folyamat eredménye az archívumban őrzött anyagok felhasználása a pártmunkában. Ehhez természetesen az archívumnak is nagyobb segítséget kellett nyújtania, s ezt meg is tette. 1969-ben és 1971-ben kiadta az MKP, az MDP, illetve az MSZMP-iratokra kiterjedő dokumentumajánlását. Ezek 1.000 - 1. 200 emberhez jutottak el, elsősorban a pártapparátushoz, a vezető szervek által foglalkoztatott aktivistákhoz, valamint az állami és társadalmi szervek vezetőihez.