Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [5] 1975. 120 p.

Veres Miklós: A szaklevéltárakról

sáról intézkedő kormányrendelet a levéltári anyag védelmét hi­vatott szolgálni. Ebbe a koncepcióba pontosan beleillik a magas szintű jogszabályok azon intézkedése, amely szerint az állami szervek, társadalmi szervezetek vagy más jogi személyek nem csak egy egész szakterület, hanem csupán egyetlen szerv levél­tári anyagának őrzésére és kezelésére is létesíthetnek szakle­véltárat. Ennek az intézkedésnek egyik célja volt az is, hogy a már krónikus raktári férőhelyhiánnyal küzdő általános levéltá­rak a további irattömegek átvételétől legalább részben mente­süljenek. Mivel a történeti forrásértékkel biró levéltári anyag védelme, a további pusztulástól való megmentése volt a legfon­tosabb cél, ennek érdekében - némely esetben a szakszerűség rovására is - engedményeket kellett tennünk. Az eddig létesült és működő állami és társadalmi szaklevéltárak személyi ellá­tottsága ugyanis létszám tekintetében általában kielégítőnek mondható, de egyes dolgozók esetében a képesítési és szakmai követelményekből - levéltáros szakemberhiány miatt - engedni kellett. Az uj levéltári jogszabályok megjelenése, illetőleg hatály­balépése után közvetlenül több állami szerv (köztük egy-két nagyvállalat is) foglalkozott saját szaklevéltár létesítésének a gondolatával, illetőleg tervével, de a megvalósítás stádiumáig csupán a fentebb emiitettek jutottak el. A többiek a személyi és dologi feltételek biztosításától riadtak vissza, jóllehet egyesek­nek nincs szándékukban levéltáranyagukat általános levéltár őri­zetébe adni, hanem azt a jövőben is maguknál akarják tartani. Sajnálatos, hogy még a többszáz, sőt többezer folyóméter­nyi levéltári anyaggal rendelkező nagyvállalatok többsége sem hajlandó vállalni a szaklevéltár fenntartásával járó anyagi ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom