Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [2] 1972. 130 p.

Jakab Sámuel: Általános szempontok a levéltári anyag védelméhez

Ilyen ellenőrzéseket jó raktárakban is el kell végeztetni, legalább 15 éven­ként, de minden olyan esetben kötelező a vizsgálat, ha a tároló helyiség­ben vizbetörés, vagy egyéb nagy szennyezést létrehozó jelenség zajlott le, vagy ha az iratok felületein nagy elváltozásra utaló nyomokat tapasztalunk. A higiéniai módszereket itt nem tárgyaljuk, de a felismeréshez né­hány szempontot adunk és ismertetjük azokat a legfontosabb teendőket, a­melyet ilyen esetben követni kell. A papir erős és gyors elsárgulását általában tartós napfény besu­gárzás vagy meleg hozhatja létre. Ezek megszüntetése igen fontos, de a bekövetkezett károsodást már nem lehet jóvátenni. A felület elszürkül, ez a jelenség a raktár por és páratartalmával hozható összefüggésbe, a por a felületen megtapad és a papir külső (atmoszferikus) viszonyoktól függő­en különböző mennyiségű vizet vesz fel vagy ad le. Ez a mechanikai moz­gás a finom elosztású port beviszi a rostok hajszál (kapilláris) erezetébe. Az éveken keresztül igy szennyezett papírból a por eltávolítása igen nagy munka. A teendő az, hogy az ilyen iratokat tisztítás végett adjuk át a szak embernek, ha ez nem lehetséges, külön borítékba helyezve őrizzük. A szennyeződések másik tipikus csoportja a felületre tapadva jelentkezik. Ezek a szennyeződések a legkülönbözőbb eredetűek lehetnek, de a közös jellemzőik alapján csoportosíthatjuk őket: a) nem beszáradó foltok b) beszáradó foltok. A nem beszáradó foltok a hordozóba és a hordozóval közvetlen érintkezés­be kerülő más felületek irányába vándorolnak, megkötik a port. De a főbb bajt az okozza, hogy a folt terjedésével fellép egy másodlagos hatás, pl. vándorol az irás színező anyaga és (kromatografálódás) kémiai reakcióba lép esetleg az írással, vagy a papir valamelyik alkotórészével és azt szét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom