Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal

1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái

lapotban megtartani, mint

a

hideg, mert a molekulák mozgása gyorsabb. Azt a maximális vízmennyiséget, amit lm3 levegő egy adott hőmérsékleten képes megtartani telítettségi páratartalomnak (TH)

hívjuk. A relatív páratartalom (RH) fogalma pedig azt határozza meg, hogy adott hőmérsékleten az lm3 levegő hány százalékát tartalmazza a telítettségi páratartalomnak. A relatív páratartalom értéke tehát függ a hőmérséklettől. Zárt térben a relatív páratartalom és a hőmérséklet fordítottan arányos, vagyis ha csökken a hőmérséklet, nő a relatív páratartalom és fordítva. A porózus szerves anyagok (mint például a papír, pergamen, textil, fa) igyekeznek egyensúlyba kerülni a környezet nedvességtartalmával, vagyis ha nő a páratartalom vizet kötnek meg, ha pedig csökken, vizet adnak le. Azt a nedvességtartalmat, amit egy adott páratartalmú térben tartalmaz, a szerves anyag egyensúlyi nedvességtartalmának nevezzük. A jó állapotú papír kb.

5-6%-nyi,

a pergamen és bőr 12-14%-nyi víztartalom esetén tudja megőrizni rugalmasságát, ez pedig kb. 50% RH mellett alakul ki.

A cellulóz és fehérje alapú szerves anyagok lebomlása két fő folyamaton keresztül megy végbe: az oxidáció és a hidrolízis kémiai reakcióiban. Mindkét folyamathoz energia szükséges, amit többnyire a környezeti hőmérséklet és az elektromágneses sugárzás biztosít. A reakciókat elősegíti a nedvesség (magas páratartalom) és bizonyos nehézfémek (például vas, réz, ólom) jelenléte. A papír oxidációs lebomlása UV sugárzás hatására indul be, a cellulóz savasodásához, a papír sárgulásáhozbarnulásához és a mechanikai szilárdság csökkenéséhez vezet. Az elektromágneses sugárzásból származó energia felgyűlik (kummulálódik) a papírban, s amikor elegendő mennyiségű energia áll rendelkezésre, az oxidáció beindul és egy bizonyos pont után már nagyon kis energia is fenntartja. Ez az oka annak, hogy a hosszabban megvilágított papír sárgulása, barnulása fénytől elzárva is folytatódik. A folyamatra különösen érzékenyek a savas, fatartalmú (19-20. századi) papírok, és elősegíti a fémtartalom (például gubacstinta, fémkapocs) jelenléte, valamint a légszennyezés.

A hidrolízis a papír esetében tulajdonképpen egy savas lebomlás, a cellulóz lánc sav hatására történő feltördelődése, amit a papír erőteljes barnulása, rideggé, törékennyé válása kísér. A reakcióhoz víz szükséges, aminek egy része a papírban található, más részét a környezet páratartalma biztosítja. A sav származhat az íróanyagból, a papírba vitt fatartalomtól (facsiszolat, lignin) a savas gyantaenyvezéstől és például savas csomagolóanyaggal való érintkezésből is. A két folyamat párhuzamosan is végbemehet és egymást erősítheti. Mindkét folyamatban olyan szerkezeti átalakulásokon megy keresztül a cellulóz, amik a vízfelvevő képességének csökkenését eredményezik és savasságát 17