Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal

1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái

ban tört

fehér színűek (fehérítést nem alkalmaztak), aló. századtól kékre, zöldre később pirosasra színezhették őket. Átnézetük többé-kevésbé egyenetlen, látható a merítő szita nyoma, és sokszor vízjel is, jellegzetes papírhibák az eldolgozatlan rostcsomók és vízcsöppök. A papír kémhatása semleges körüli vagy enyhén savas, töltőanyagot 1780 előtt nem használtak. A kézi merítés hagyományos módja és alapanyagai kb.

a

19. század végéig figyelhetők meg.

A 18. században már egyre komolyabb nehézséget jelentett a kellő mennyiségű rongyanyag előteremtése, ezért más alapanyagokat kezdtek keresni, ezen kívül felmerült a technológia gépesítésének igénye is. A 19. század első felében mindkét területen megszületett a megoldás. 1798-ban Nicholas

Louis Robert Franciaországban

szabadalmaztatta a síkszitás papírgyártó gépet, amit továbbfejlesztettek és néhány évtized alatt elterjedt a használata Európa szerte. A pépet elkezdték fehéríteni klóros anyagokkal, a felületi enyvezés helyett áttértek az ún. anyagában enyvezésre (lúggal elszappanosított gyantát adtak a papírpéphez, majd timsó adagolásával „rögzítették“ a gyantarészecskéket a rostok felületére). A papír átlátszatlanabbá, simábbá és olcsóbbá tétele érdekében töltőanyagokat adagoltak a péphez (például kaolin, bárium-szulfát). 1840-ben megkezdték a lombos és tűlevelű fák alapanyagként történő felhasználását, megjelent a facsiszolat. A faanyag a cellulóz mellett egyéb poliszacharidokat (hemicellulóz, cukrok, pektinek), gyantákat és a fa szilárdságát adó lignint is tartalmazza. A lignin egy bonyolult szerkezetű óriásmolekula, amiről savas csoportok tudnak leszakadni. A farostokban a fenti poliszacharidok rendezett, réteges szerkezetben figyelhetők meg. A cellulóz kinyerése a fából ezért erőteljes mechanikai és kémiai beavatkozásokat igényel. A mechanikai feltárás során nyerték a facsiszolatot (tulajdonképpen néhány mm-es kis faszilánkokat), ami tartalmaz minden faalkotó elemet, a lignint is. A kémiai feltárással (lúgos és savas főzéssel) nyerték a facellulózt, ami a feltárás módjától és mértékétől függően tartalmazhat valamennyi egyéb alkotót (hemicellulózt, lignint) is a cellulóz mellett.

A pépkészítéskor a cellulózrostokhoz facsiszolatot, fenyőgyanta enyvező anyagot, töltőanyagot és színezőanyagokat is adagolhattak. A lapképzés a papírgyártó gép végtelenített mozgó szitáján történt (felülről öntve rá a pépet), a vizet leszívták, majd a nyirkos papírt szárították, préselték, simították, esetleg felület kezelték, (mázolták). A század második felében egyre gyorsabbá vált a papírgép szitájának mozgása, a rostok jó része a mozgás irányába rendeződött a papírban, így kialakult a gyártásivagy szálirány. Az így készített papírok többnyire savas kémhatásúak, egyenletes, kissé felhős átnézetűek.

12