ISDIAH International Standard for Describing Institutions with Archival Holdings. Levéltári anyagot kezelő intézmények leírásának nemzetközi szabványa. 2008. Kézirat, 84 oldal.
FÜGGELÉK: TELJES PÉLDÁK
65 István kormányának nagyformátumú művelődéspolitikusa minden befolyását latba vetve törekedett az építkezés befejezésének előmozdítására. A levéltár Csánki Dezső főigazgatósága alatt, 1923-ban költözhetett be palotájába. Az épületet 1945 telén, a főváros ostroma idején számos tüzérségi és bombatalálat érte. Ennek következtében a keleti, Bécsi kapu felőli oldalon egy raktár teljesen elpusztult, a nyugati szárny egy része és a kutatóterem romba dőlt, a torony pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy annak helyreállítása többé nem volt lehetséges. Még be sem fejeződtek az újjáépítési munkálatok, mikor 1956. november 6-án harckocsi–gránát találta el a nyugati szárnyat, aminek következtében egy raktár teljesen kiégett, és a tűz két másik raktárra is átterjedt. A teljes helyreállítás 1961-re fejeződött be. A tető a nyolcvanas években újra az eredetihez hasonló cserépborítást kapott, amely a pécsi Zsolnay gyárban készült. A szekkókat az 1970-es évek második felében restaurálták. Hess András tér A Budai Várban, a mai Szentháromság tér, Hess András tér, Fortuna utca, Fortuna köz, Országház utca által határolt, a pincétől padlásig hétszintes, hatalmas épületegyüttes közvetlen elődje a régi pénzügyminisztériumnak nevezett épület volt. A Szentháromság téri Pénzügyminisztérium elkészítésére Fellner Sándor 1899-ben kapta a tervezési megbízást. Az építkezés már 1901. október 10-én elkezdődött; az alapkőletételre viszont csak 1902. április 15-én került sor. Fellner a Szentháromság téri főhomlokzatot a Mátyás-templomhoz való alkalmazkodás, a jó megvilágítás miatt, valamint, hogy a „modernebb, nemzeti szellemű díszítésnek” is helyet tudjon teremteni - késő gótikus stílusban tervezte. A főhomlokzat mögött elhelyezett reprezentációs helységek kiképzését is ehhez az elképzeléshez alkalmazta, de fenntartás nélkül keverve, egy téren belül is, az angol késő gótikus (Tudor) elemeket a francia késő barokkal (Louis XVI.). Az építkezés 1904-ben fejeződött be. Az épület Budapest 1944/45-ös ostroma alatt súlyosan megsérült. Szemből nézve a baloldali sarok teljesen megsemmisült. Az 1948-as helyreállítás során jóval egyszerűbb, szögletes konstrukciót hoztak létre. Az épületet 1948-tól, id. Kotsis István tervei szerint, Rados Jenő műegyetemi tanár irányításával, folyamatosan állították helyre. A mát jellemző külső és belső helyreállítás 1962-ben fejeződött be; ekkora készült el a díszes aula (Díszlépcsőház) és ekkortól használták ismét a Szentháromság téri bejáratot; az ostromtól addig a Hess András téri bejáraton közlekedtek. 1954-től számos intézmény, cég működött itt. A még romos épületben 1945–50 között voltak raktárak, működött itt általános iskola. A részleges helyreállítással, 1950-ben az épületet a Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat vette birtokba. Ez nagy létszámú, különböző — főleg gyorstalpaló — tanfolyamokat szervezett, az ötvenes évek egyik jellemző, káderképző intézményeként. A vállalat kiköltözése után, 1954-ben létesült itt (a több helyen még mindig romos épületben) a Budapesti Műszaki Egyetem Diákotthona, amelyet 1962-ben nyilvánítottak Kollégiummá. Az alapításkor a BME Villamos-, Vegyész- és Gépész Karának fiú hallgatóit helyezték itt el. A diákotthoni, majd kollégiumi életet Központi Diák Bizottság szervezte. 283 lakószobában és 63 egyéb helyiségben, a nem ilyen célra tervezett épületben, meglehetősen mostoha körülmények között, az 1964/65-ös tanévben 1200 diák, az 1971/72-es "csúcs" évben 1254 diák lakott itt. Közülük kb. 300 fő külföldi volt: Vietnam, Chile, Bolívia, az arab államok, a Szovjetunió és az európai szocialista országok hallgatói éltek itt együtt. Az épület 1956-ban egyik kiindulópontja volt a diákság októberi megmozdulásának, a forradalomnak. A kollégium kiszorítása úgy kezdődött, hogy az 1970-es évek elején, a szemközt már működő Hotel Hilton vezetői, az illetékeseknél panaszkodtak az átellenben lévő ablakokban száradó ingek és gatyák miatt. A hajdani Pénzügyminisztérium Fortuna udvari, levéltári raktár épületét már az ötvenes évektől használta az Országos Levéltár. Az Országház utca és a Hess András tér felőli épületrészek egyes emeleteit pedig 1970. június 1-től fokozatosan birtokba vette az önálló szervezetté vált, Új Magyar Központi Levéltár (ÚMKL) és az 1945 utáni iratanyagot tárolták itt. A kollégium 1981-ben történt, végleges kiköltözésekor az épületet és kezelői jogát ez a levéltár kapta meg. A Magyar Országos Levéltár (amelynek díszes központi épülete ugyancsak a Várban, a Bécsikapu téren van) és az Új Magyar Központi Levéltár szervezeti egyesítésére 1992. július 1. hatállyal került sor, az 1991. évi 83. tv. alapján; ekkortól az egész épület kezelője rövid ideig az ÚMKL illetve a MOL. A Levéltár, a Művelődési Minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézete (MMVTI), majd jogutódja A KULTURINNOV, Kulturális Innovációs és Továbbképző Vállalat, mellett, mint állami tulajdonú épületben, bérlőként itt működött - többek között - a Műszaki Könyvkiadó Vállalat, az SOS Gyermekfalu Magyarországi Szervezete, a Budapest Táncegyüttes, a Fővárosi Levéltár egy részlege, a
