ORAL HISTORY
Völgyesi Zoltán: Az oral history kialakulása, nézőpontjai és forrásértéke. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 9-22.
Ay oral history kialakulása nézőpontjai és forrásértéke levél és a napló egyre inkább háttérbe szorulnak, s ezzel a személyes információk elveszhetnek, kiadta a jelszót: közvetlenül az emberektől kell a birtokukban lévő információkat begyűjteni, főként azoktól, akik meghatározó szerepet játszottak a politikában, a gazdaságban, a kulturális életben vagy egyéb területen. Ily módon — vallotta — megmenthető legalább egy töredék a közelmúlt amerikai történelméből, amiből szerinte mindig elvész egy darab minden egyes gyászjelentéssel. A szóbeli források gyűjtése révén megörökítendő közelmúlt időintervallumának az utóbbi 60 évet jelölte meg. Nevins az archívum első igazgatójaként főként olyan interjúprojektek megszervezésére törekedett, amelyek lehetővé tették a frissen alapított gyűjtemény finanszírozását. Interjúk készültek gazdasági vezetőkkel, üzletemberekkel, nagyvállalkozókkal, köztük az iparmágnás Rockefeller dinasztia tagjaival és a Ford cég vezetőivel, s nem kis részben e cégek körül működő alapítványok támogatását elnyerve tartotta fenn az első oral history arc hívum a működését. „Cserébe”, mondhatjuk talán nem túlozva, Nevins megírta a mások által rabló báróknak („the Robber Barons ”) csúfolt iparmágnások, John D. Rockefeller és Flenry Ford „pozitív” életrajzát, kiemelve jótékonykodásukat és méltatva szerepüket az amerikai civilizáció és demokrácia fejlődésében.16 Nevins és csapata ezen kívül diplomatákkal és állami hivatalnokkal is előszeretettel interjúzott, s közben kormányzati kapcsolatokat is sikerült kiépíteniük. Interjú-sorozatokat készítettek továbbá amerikai hírességekkel, köztük hollywood-i filmsztárokkal, s mindez meghozta Nevins számára az áttörést. Az első években még a fennmaradásáért küzdő intézmény a későbbiekben nemcsak stabilizálódott, de kifejezetten sikeressé vált. Az itt őrzött interjúkat azóta már több mint ezer könyvhöz használták fel, s évente több mint kétezren keresték kutatási céllal fel az utóbbi időben.17 2011. június 1-én az intézmény nevet váltott, s Columbia Center for Oral History (CCOH) elnevezés alatt működik tovább. A világ máig legnagyobb oral history gyűjtemé nye jelenleg több mint nyolcezer interjút, összesen több mint 20 ezer órányi hanganyagot őriz, s évente mintegy 300-500 órányi interjúval gyarapszik. Nevins válogatási szempontjai máig nyomott hagytak a gyűjteményen: eddig több mint ezer interjú készült amerikai hírességekkel, vezető személyiségekkel a közélet legkülönbözőbb területeiről. 16 N evins, 1953. 17 Horváth, 2003. 24. 18 R itchie, 2003. 22. Az OHRO létrejöttét követően, annak mintájára újabb oral history archívumok alakultak Amerikában, elsőként két kaliforniai egyetemen: a berkeley-i egyetemen a Regional Oral History Office (ROHO) 1954-ben jött létre, a los angeles-i egyetemen (UCLA) pedig 1959-ben a Center for Oral History Research (COHR). 18 Az oral history első, alapító nemzedékének időszaka ez, melynek fő képviselője Nevins, valamint Ronts M. Starr, aki előbb munkatársa volt Nevinsnek, majd Nevins nyugdíjba vonulását követően, 1956-tól utódja lett az intézmény élén. Ez az első generáció — amellett, hogy amerikaiakból áll — az oral historyt leginkább információ szerzési módszernek tekintette, s leginkább az írott dokumentumok kiegészítésére használta, s emellett a szóbeli információk archiválására törekedett, hogy azok későbbi generációk kutatásainak forrásául szolgálhassanak. A következő nemzedékhez képest feltűnő elitista beállítottságuk, valamint az, hogy kevesebb figyelmet szenteltek az oral history elméleti és módszertani kérdéseinek. 13
