ORAL HISTORY
Völgyesi Zoltán: Az oral history kialakulása, nézőpontjai és forrásértéke. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 9-22.
My oral history kialakulása nézőpontjai és forrásértéke Jellemző, hogy az emlékezetben konkrét időpontok, nevek, adatok kevésbé pontosan őrződnek meg, bizonyos szituációk, hangulatok, benyomások viszont inkább nyomot hagynak, s olyan eseményrészletek is, amelyekhez személyes élmények és erős érzelmek szövődnek, s az illető később gyakran felidézi magában. A konkrét tények, nevek, dátumok emlékezetből való kiesését, keveredését tapasztaltam magam is, amikor vidéki ’56-os események kutatása során interjúkat készítettem tüntetések résztvevőivel a ’90-es évek elején. Miközben a lokális történetek számtalan variációját hallottam, számos egybevágó, s még több különböző részlettel, azt tapasztaltam például, hogy egy kisvárosi tüntetés résztvevői határozottan emlékeztek arra, hogy a tüntetésre pénteken, a heti piac napján került sor, ám senki sem tudta felidézni a pontos dátumot (október 26-át). Csak arra emlékeztek, hogy a pesti forradalom kitörése után, annak hatására zajlott a tüntetés, de a dátumot rendre néhány nappal korábbra tették (többnyire október 24-re). Hangsúlyozni kell, hogy az interjúk során felidézett élmények élőszerűsége, a visszaemlékezés helyenként részletekbe menő aprólékossága sem biztosíték arra nézve, hogy konkrét tényeket pontosan tükröznek vissza, hiszen az egykori élmények az emlékekben idővel elhalványulhatnak, s az emlékekbe beépülhetnek későbbi ismeretek. Egy másik példával élve: egyik régi interjúalanyom, Ricsei Balázs, aki 1956-ban a hajdúnánási forradalmi bizottmány titkára volt, s korábban, október közepén értelmiségi vitakört szervezett, a vele készített interjúban — 36 év távlatából — úgy emlékezett, méghozzá határozottan állítva, hogy a vitakör október 15-ei fórumán elmondott előadásában a munkástanácsok alakítását ajánlotta.38 Teljesen valószerűdennek tartottam, hogy a forradalom kitörése előtt több mint egy héttel egy hajdúsági kisvárosban ez elhangzott volna, ezért megpróbáltam ellenőrizni. Szerencsére megtaláltam Ricsei periratában a bizonyítékként csatolt előadásvázlatát, amiből kiderült, mi lehet a tévedés oka. A vázlatban szó sem volt munkástanácsokról, viszont a népfront szerepét hangsúlyozta, s annak tulajdonított tömegeket összefogó, s a hatalmat ellenőrző szerepet.39 38 Interjú Ricsei Balázzsal, Gyomaendrőd, 1992. október 2. Készítette: Völgyesi Zoltán. Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára, MNL HBML XV. 55. Vö: VÖLGYESI, 2001. 82-86. 39 Vázlat a beszámolóhoz. Ricsei Balázs feljegyzései. „Ricsei Balázs és társai” periratai, B844/ 1957. Hajdú- Bihar Megyei Bíróság. Az előadásvázlat teljes szövegét lásd: VÖLGYESI, 1993. 12-13. 40 B artlett, 1985. 296. 41 B artlett, 1985. 297. 42 Gyáni, 1988. 299. Az oral history forrásértékét — s így felhasználásának módját is — nagymértékben befolyásolja, hogy az emberi memória nem raktárként tárolja az átélt élményeket és tapasztalatokat, ahonnan azok idők múltával változatlan formában elővehetők lennének (mint a levéltári raktárból az írott dokumentumok), mivel az emlékezet, ahogy Bartlett írja, nem „megismétlő vagy retrospektív jellegű”,40 s „az emlékezés sokkal inkább konstrukciós kérdés, semmint puszta reprodukció”.41 Az emlékezés maga narratív jellegű, rendszerező és megjelenítő aktus, úgy emlékezünk, hogy „emlékeinket egy összefüggő történet keretében rendszerezzük”.42 A hangulatiérzelmi elemek és a későbbi élmények, külső hatások átszövik az emlékeket. Az átélt események felidézése, elbeszélése során az emlékekben megőrződött reális mozzanatokból, hangulati elemekből, benyomásokból, a később beszűrődő elemekből, az emlékező felépíti a történetet, úgy hogy a hiányos, bizonytalan részeket átírja, kiegészíti, s a történetet a jelen perspektívájából nézve megkonstruálja. S a történetet mindig úgy építi fel, hogy közben 19
