Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)
5. Fára József: A magyar iratselejtezés
Az iratselejtezést a magyar irattermelő szervek már régéba alkalmazzák mind irattári, mind levéltári vonalon, Alkalmazása alig volt olyképpen szabályozva, bogy az iratselejtezéssel előálló és'elkerülbetétlen károkozás minél kisebbre csökkentessék. Ezek a múltbeli íratselejtezések, amelyek nem voltak általános, országos jellegűek még az ugyanazon főhatóságokhoz tartozó szerveknél sem, legtöbbnyire csak esetről-esetre szabályozták a selejtezést-, nagy részben nem egységes elvek szerint és legtöbbnyire a levéltárak távoltartásával. Nem terjedtek ki as összes irattermelő szervekre, hanem csak a hatóságit hivatali szervekre s A múltra nézve megállapítható, hogy nem volt egyáltalán egy egységes, általános jogszabály elsősorban arra, hogy az iratokat meddig kell őrizsi., Ennek következményé az volt, hogy az irattermeié szervek ideigóráig őrizték irataikat és esetleg azokat, amelyekről ugy vélték, hegy a további ügyvitelükben szükségesek, megtartották, a többit azonban, ások egyéb értékének figyelmen kivül való hagyásával, kiselejtezték, megsemmisítették. Egyes kormányfőhatóságok,az igazságügyi- és pénzügyi szervek, a megyeiés városi törvényhatóságok iratselejtezése volt valamennyire szabályozva, de ez a szabályozás is az 19oo—as évek elejével történik meg és kevés esetben oly módon, hogy annak végrehajtásában a levéltár is bevonassák, és ezáltal a levéltári, általában a tudományos érdekek megóvássanako ' A magyar íratselejtézés múltjával részletesen itt nem foglalkozhatunk, mégis a mult selejteséseinek jellemzésére röviden ismertetem a közigazgatási levéltárak iratselejtezésének múltbeli szabályozását. Általánosságban azt mondhatnók,, hogy a felszabadulás előtti időben aa iratanyag gyűjtésével az Országos Levéltár és a törvényhatóságok levéltárai foglalkoztak. Az Országos Levéltár rendeltetésénél fogva a kor-. mányfőhatóságok és a felső igazságszolgáltatási szervek iratait..gyűjtötte, a törvényhatéságok levéltárai pedig kizárólag a megyék^ illetve törvényhatósági jogú varosok iratait gyűjtötték© Es utóbbiak iratkezelésének 19o2 0 évben történt szabályozásánál találkozunk as iratselejtezés bizonyos fokú egységes szabályozásával, Ugyanis a megyék ügyviteli szabályzatának megalkotásánál kitérnek az alispáni, a közigazgatási bizottsági, árvaszéki, főszolgabírói és községi jegyzői iratok keselésének és egyben selejtezésének a szabályozására is, E szabályozást általában az jellemzi, hogy csak a selejtezést előkészítő munkálatok elvégzését rendeli el, magának a selejtezés végrehajtásának, tényleges foganatosításának a szabályozását későbbi időpontra igérte, de az sohasem következett be. Egyedüli kivétel ez alól a községi ügyvitel, ahol a végrehajtást is szabályozta. A selejtezést előkészítő munkálatok szabályozásánál egyrészt megállapítja az egyes iratfajták őrzési idejét, másrészt megadja a selejtezéshez az elvi szempontokat. Az őrzési időt általában az összes iratra nézve lo évben állapítja meg, kivételt tesz a magánjogi és katonai vonatkozású iratokkai. amelyeknél az őrzési időt 32 évben adja meg. Az elvi irányítás a következőkben foglalható össze: megjelöli a szabályzat a ki nem selejtezhető iratfajtákat, igy felsorolja as anyakönyveket, adomány-, alapítvány-, kiváltságleveleket, családi vonatkozású iratokat,