Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)

8. Ila Bálint: A filmezés a levéltár szolgálatában – Győry Jánosné: Iratrestaurálás

Harmadik ellen s ága n papírnak a. nedvesség, amely szörnyű pusztítást végez kéziraton,- könyvön egyaránt. Első fázisában csak nyirkosságot észlelünk, majd később hatalmas penészgombák keletkeznek, olvashatatlanná teszik a kéziratot, a. lapok összetapadnak egymással, és ha le-, vegö hatásának tesszük ki, elporlad az egész irat

0 • ' Még egy ellenséggel kell. számolnunk, s ez a szu, amely kitárté; szívós munkával néha vastag köteteket átrág. Hogyan védekezzünk tehát a kéziratok ellenségeivel szemben? Elsősorban olyan helyiségben raktározzunk, ahol az irat nincs a napfény közvetlen hatásának kitéve* Általában a. pince felelne meg erre a célra legjobban, ha nem kellene tartanunk a nedvességtől, is, amely legalább annyira káros, mint a napfény« Abban a raktárban, amelyben kéziratot vagy könyvet tartunk állandóan 2o-22 Celsius fok hőmérsékletnek kell lennie, megfelelő nedvességtartalommal, melynek mérésérc a nedvességmérő szolgál, A szu ellen különböző vegyszerek szolgálnak, ilyen pl, a formalin, amolynok használata nagy óvatosságot igényel, formaiint a penész ellen is, használhatjük, mert jó fertőtlenítő szar a gombák ellene Tulajf donsága a formaiinnak az is, hogy a penészedést gyors száradás előidéző sével gátolja, • n penészes iratokat jelenleg legbiztosabban ugy konzerválhatjuk, hogy finom selyempapirrai átragasztjnk.-, miután az esetleg széteső irat darabjait Összeillesztettük, «•-. ragasztás mindkét oldalon történik, átlátszó? színtelen ragasztóval, amelynek alapanyaga a buzakeményitő

6 /, ragasztóanyaghoz, kevés formaiint is öntünk, ami több célt szolgál, egyrészt 'n keményítőt megóvja a bomlástól, másrészt a szu ellensége és a penész fertőtlenítő szere, Miután az eljárás gyors, a keményítő olcsó; papíranyag is renoelk nzésre áll, tömogmunkara kiválóan alkalmas* Vannak azonban díyan kéziratok, amelyek ritkaságuknál, régiségüknél fogva igen értékesek. Itt különös gonddal keli eljárnunk, mert ^.könnyen tönkretehetjük őket. Igen nehéz a pergamenlapok, oklevelek javítása, Itt, hacsak lehet, pergamennel pótoljuk a hiányzó részeket, Javitás után alig vesszük észre a kézirat csonkaságát, ha a'munkát kellő gonddal végeztük* Vigyáznunk koll a pergamen nedvesítésénél, hogy gyoisan történjék, majd rögtön préseljük, különben kitosszik magukat annak, hogy az okiévél 'eredeti nagyságából vészit, azaz zsugorodik, ami apró betűkkel irt okleveleknél az olvashatóság rovására megy, A konzerválásnál egyik fő feladat az összegyűrt, szennyes, szamárfülos iratok ki3imitása• ami rendszerint nedvesítéssel történik, ügyes papírok és tinták bírják a nedvesítést, mások nem, ügyeljünk erre is,mert előfordult már, hegy egyesek'különböző vegyszer-megoldást alkalmazva csak a papíranyagot kanták vissza, az írás részben vagy egészben eltűnt, meghalványodott, Ismerjük 'meg a. konzerválásnak azt a módszerét is, amikor a vékony selyempapír helyett valódi selyemszitát használnak, Ennek előnye, hogy 'rendkívül átlátszó, nagyon elasztikus és vékonyságánál fogva nem vastagítja az iratot. Hátránya, hogy igen drága és a müvelet sokkal hosszabb mint a papírral való ragasztás.,