13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - B) Perjog

kiszálló alispán- később a járási szolgabiró, E hatóságok a tudomásukra jutott hirekj esetek, a pandúrok stb, jelentései s a hozzájuk befutott feljelentések utján szereztek értesülést a területükön előfordult bűncselekményekről, gyanús körülményekről , . Az utóbbiak felderítésére rendelt következő eljárásszakot . melyben annak /a polgári korszakban jól elhatárolódott/ két tagozata; a nyomozás és a vizsgálat teljesen egybefolyt, a feudális büntető eljárásban összefoglaló névvel investigatiós szaknak lehetne nevezni, minthogy az a fenti hatóságoknak mind azt a cselekményét magában foglalta, amit a bűneseteknek a törvényszéki eljárást megelőző kivizsgálására eszközöltek. Ebben az eljárásszakban már, aszerint, hogy a gyanúsított az uralkodó osztályhoz tartozott-e, vagy nem, igen lényeges különbségek mutatkoztak, Mig ugyanis a nem-nemesek s a kétes nemességük kóbor személyek ellen gyanú felmerülése esetén pl, a megyei hatóság azonnal eljárhatott, addig az állandó lakhellyel biró megyebeli nemesekkel szemben - ha csak tettenérés esete nem forgott fenn - a szolgabiró a legszükségesebb nyomozati cselekményeken kivül /mint a bűnjelek felvétele stb./ a behatóbb nyomozást csak ugy kezdhette meg, ha arra a megye közgyűlésétől vagy kisgyüiésétől felhatalmazást kapott. További különbség, hogy a gyanúba került jobbágyot a szolgabiró vagy a földesúri hatóság azonnal letartóztatta, a nemes azonban az egész eljárás folyamán, a marasztaló itélet kimondásáig szabadlábon maradt. Hasonló megkülönböztetéseket élvezett a városokban a törzsökös polgárság, főleg a patricius-réteg, a plebejus elemekkel szemben, * A fenti előzmények után az illetékes hatóság /a szolgabiró és esküdtje, együtt az un, legale testimonium, a városokban a kapitányi hivatal vagy a tanács által kiküldött fenyitő biztosság stb,/ hozzáfogott az investigatio lefolytatásához. Ennek legfőbb aktusais a gyanúsított kihallgatása

, a tanuszedés, illetőleg tanúkihallgatás

. továbbá a szemle vagy a látlelet felvétele-, /Természetesen, ezek az egyes ügyekben különböző sorrendben s nem'egyszer megismétlődve következtek egymás után,/ A tettes, illetőleg gyanúsított kihallgatásánál - ezt a fassio benevola kifejezés utan benevo1i z alasnak nevezték - ismét különbség volt az illető rendi állása szerint, A szabadlábon hagyott nemes kihallgatása illő formák között történt,esetleg ki sem hallgatták, csupán irásos vallomást terjesztett be. Hasonló kímélettel bánt a városi hatóság a jómódú polgárokkal szemben. Az azonnal letartóztatott jobbágy és plebejus kihallgatásánál azonban durva, sőt kegyetlen eszközöket használtak, S ez itt, az előkészítő eljárásban korszakunk végéig, a XIX.sz. közepéig, tehát azután is szokásban maradt, hogy a törvényszék előtti, következő perszakban /a XVIII,sz, vége - a XIX.sz. eleje óta/ kínzást már nem alkalmaztak, Az előzetes "benevolizálás" ugyanis a törvényszéken kivül, minden ellenőrzés nélkül folyt le s a vallatást-végző szolgabirák, esküdtek, csendbiztosok stb. brutalitását semmi sem korlátozta, A vallani nem akaró "makacs-