13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet

belső erejét mutatja, hogy e hiány pótlásáról gondoskodás történt. Az 1707. évi ónodi országgyűlés országos ítélőtábla felállítását határozta el, E táblának /tabula regni judiciaria/ a királyi tábla /tabula re^ia judiciaria/ szerepét kellett betöltenie, a legfelső biróság, a hétszemélyes tábla hatáskörét pedig a szenátus» az államigazgatás legfőbb testülete kapta meg, Az országos tábla

9 mely működését 1708-ban kezdte el, felváltva Eperjesen, illetőleg Korponán ült volna össze, követv a már kialakult évszázados szokást a nyugati és keleti országrész számára külön oktávák tartása tekintetében. Az országos tábla évente 6 hónapra tervezett, a két országrész között egyen lően megoszló /3-3 havi/-ülésezése a királyi tábla fentebb ismertetett /rendszertelen, alkalmilag összehívott s különféle ha táskorü/ ülésszakainál fejlettebb Ítélkezési formát képviselt, ahogy az országos tábla szerkezete, összetétele is,haladóbb vonásokat mutat, -A királyi tábla ugyanis, mint látni fogjuk, a feudális hierarchiának megfelelően - főpapi, főnemesi, köznemesi tagokból, prímás! ülnökökből., a nagybirák familiáfisaiból-stb* volt össze téve. Rákóczi tábláján azonban nyoma sincs a vertikális rendi tagolódásnak^ a tábla tagjait a megyék küld- . ték ki, ezek az ország egykorú törvényhatóságait, illetőleg "a szabadságért szövetkezett rendek"-et képviselték s közöttük nem >©-!t rangkülÖnbség, /2/ A jogszolgáltatás újjászervezésétől a Novus Ordo-ig /1711-1790/ A szabadságharc lehanyatlásával az ország területén két évszázadon át szakadatlanul folyó háborúk korszaka lezárult s az ellenállás eredményeként a Habsburg-abszolutizmus kíméletlen módszerei is enyhültek, az elpusztult, fejlődésében viszszamaradt ország újjászervezése megindulhatott. Erre különösen nagy szükség mutatkozott a siralmasan leromlott jogszolgáltatás terén, mely, mint a fenti vázlatból is látható, a XVII. században a mélypontra jutott, A birósági szervezet hiányai, a

s hatáskörök ütközése, az- Ítélkezés"hosszú szünetei, a királyi kincstár anyagi érdekeinek mohó és törvénytelen érvényesítése, másfelől a központi hatalomnak a közrend iránti érdektelensége s a helyi, rendi hatóságoknak engedett szabad kéz, e helyi fórumok ellenőrizetlen, vagy alig ellenőrzött durva osztálybiráskodása stb, a korszak jogszolgáltatását vigasztalan állapotba juttatták. A vidéki biróságok túlsúlya megbontotta a jogegységet, a szorosabb központi felügyelet hiánya tág terét engedett a részrehajlásnak és korrupciónak s lehetővé tette a hatalmasok részéről az önbíráskodást, a gyengébbek elnyomását az uralkodó osztályon belül is, A birósági szervezet e silány működése s az elavult anyagi jog és perjog bonyolultsága az egész jogszolgáltatást elmaradottá, bizonytalanná tette s kiáltva sürgette annak alapos reformját.