13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet
kelés 9 országgyűlés, a király halála, járvány, folyók megáradása stb, mind törvényszüneti okot jelentett, a háborúktól, pusztulástól^sújtott XVI-XVII. századokban nagy oktáva alig volt tartható. Helyette más, kevesebb kizáró ok alá eső ülésszakok alakultak ki, melyeken viszont a curia csak szükitett hatáskörrel s az ország nyugati vagy keleti felére redukált illetékességgel járhatott el, E hiányos, akadozó, hosszú szünetektől megszakított curiális Ítélkezés a jogszolgáltatás más formáinak kialakulására, illetőleg elterjedésére vezetett. Ilyen volt az un. com- promisslonalis bíráskodás 9 amikor maga a curia, vagy annak tagjaiból, vagy más /""fogott 1 '/ birótarsakból alakított tanács a felek megegyezése /compromissuma/ alapján - meghatározott feltételek mellett, a perorvoslatok kizárásával - mint választott biróság járt el* Ilyen volt továbbá a pro tono táriálls vándorblráskodás„ A protonotáriusoknak /a nagybirák itélőmestereínek, egyben a két tábla referens-biráinak/ a curia keretéből kivált, önállósult Ítélkezése már a XV* században megkezdődött, legnagyobb jelentőségét azonban ekkor, a Habsburgkorszak első két évszázadában érte el, A szükség által életrehivott, a helyi érdekektől befolyásolt vármegye kikerülését, vagy - a több megyét is érintő ügyekben - az illetékesség körüli viták elkerülését célzó, de egyébként alkalmatlan, a felekre nézve terhes, költséges és korrupt protonptáriális biróságot a következő évszázad temette el: az 1723, évi törvényhozás szüntette meg, A királyi curia a XVI-XVTI. században csak a feudális társadalom uralkodó osztályának, a papságnak és nemességnek polgári ügyeiben járt el s a fentebb tárgyalt fórumok is csak nemesek és jobbágyok pereiben Ítélkeztek. A protönotáriusok bíráskodását azonban - hatáskörük meghatározatlanságánál fogva - elvileg bárki, a városi polgárság is igénybe vehette> A gyaAz ország 3 rendes nagybírája mellé rendelt protonotáriusoknak a királyi curián kívüli, önálló, vidéki bíráskodása törvényes jogalap nélkül, jogszokásként alakult ki. Az itélőmesterek előbb a felek alkalmi meghívására, klsőbb saját kezdeményezésükből s bizonyos rendszerességgel bejárták az országot és a hely szinén, az ott maguk mellé vehető, vagy a felek által kijelölt birótársakkal Ítélkeztek a hozzájuk fordulók peres ügyeiben, azok költségére, /A protönotáriusok a XVII, században már rendszerint egy-egy nagyobb városban megtelepedve tartottak itélőszéket az illető országrész vagy az általuk oda idézett felek számára./ Ezt a helyhez nem kötött s illetékesség szempontjából sem korlátozott Ítélkezési formát joggal nevezték az egykorúak vándorbiróságnak /jűdicium ambulatorium/. E biróság hatáskörét szintén a szükség és a szokás alakította ki. Hatáskörének tisztázódása csak a XVII, század közepén indult meg, s csak az 1715. évi 28. tc-ei /ld. később, a kerületi táblákkal kapcsolatban/ nyert végleges szabályozást, amikor az - 1723-ban megszűnt intézmény előtt már nem sok jövő állott.
