13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
azonban, amikor a római-kánonjogi eljárásjog hatására a magyar perjog is magasabb fejlődési fokra lepett, meghonosodtak a per folyamán, vagy a meghozott Ítélet ellen igénybe vehető perorvoslatok: a perletétel, az ügyvédszó visszavonása, a tilalom, a fellebbezés, az elűzés és a perujitás 0 . . l s A perletétel /condescensio causae / ampernek Ítélet vagy egyezség nélküli megszüntetését, "leszállítását" jelenti. A korai feudális perben a felperest keresete értékének kétszeresével büntették, ha perét megszüntette, hiszen igy beismerte a kereset alaptalanságát, A XIV, századtól kezdve azonban a felperes kérhette a per leszállítását mindaddig, mig végitéletre nem került sors ezzel nem kellett egyúttal igényéről is lemondania. Mindössze 6 márka birságot kellett fizetnie, 2/3 részben a biró, 1/3 részben az alperes javára. Átvitt értelemben condescensió ról beszéltek akkor is, ha maga a biró szállította le a pert azon a cimen, hogy az idézés nem történt szabályszerűen, vagy a felek között más per volt folyamatban, A felperest csak a meghalt ember perbehivasáért büntették .meg a vérdij összegére /nemesnél 50 márka/, egyéb szabálytalanságért a per leszállításán kivül más hátrány nem érte, 2. Az ügyvédszó visszavonásának /revocatio vocis procuratoris / csak akkor volt helye, ha a felet nem személyes^megjelenésre idézték, és ha visszavont nyilatkozatát nem személyesen tette. A perorvoslattal élő fél arra hivatkozott, hogy ügyvédje nem utasításának megfelelő nyilatkozatot tett, s ezért őt, az ügyvéd megbízóját hátrány érte, pl. neki vagy ellene esküt Ítéltek meg, Ilyenkor a biróság a fél nyilatkozata alapján, a szokott 6 márka teher letétele mellett az ellenfelet ujabb határnapra idézte meg, és az elrendelt perbeli cselekményt eltiltotta, Az 1500:15o te, értelmében rövid perekben még a végitélet napján, sőt utána is élhettek ezzel a perorvoslattal, ~~3. A tilta kozás / protestatio / eredetileg nem perorvoslat, hanem a fenyegető jogsérelem elhárításának, vagy a bekövetkezett sérelem megállapításának eszköze volt, Rendszerint eltiltás sal /inhibitio / kapcsolódott össze: a sérelmet szenvedő fél a kurian-vagy valamelyik hiteleshelyen tiltotta el atyjafiait az őt is illető jószág elidegenítésétől, a vásárlót annak megszerzésétől, a királyt eladományozásától stb, Ez azonban közvetlenül nem vezetett perre, A következő korszakban az inhibitio már perjogi értelmet is kapott /l, a IJ. részben/* Viszont mint perorvoslat a Jagellók korában szokásba jött az Ítélet kiadása elleni tila lom /prohibita /, mely rendszerint harmadnapon ujabb tárgyalásra vezetett. Mar a per folyamán is lehetséges volt a birságlevél kiadásának eltiltása, ami lényegében a nyolcadra későn érkező félnek betegségre, életveszélyre stb* hivatkozva történő igazolását jelentette, s a mulasztás hatását háritotta el, /A prohibita későbbi jelentését 1. ugyancsak a II. részben,/ 4, A fellebbezés /appellatio/ a korai perjogban ismeretlen volt; a király csak az igazság megtagadása miatt idézhette maga elé az eljárt biróságot. Először Zsigmond idejében szabályozták a leányvárosoknak az anyavároshoz, a királyi városoknak a tárnokmester székéhez való fellebbezését; ugyanakkor még a jobbágyok
