7. A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és müködésének története, 1526-1867. Vázlat. Bp. 1959. LOK 125 p.

II. rész Erdély - A) A fejedelmi kor erdélyi kormányzata (1540-1691)

sw 84 *** A/ 4 fejedelmi kor erdélyi kor&ányaata /1540-1691/ A Mohács utáni évtizedek többávtizedes állami válságában az 1540-os évek elejével kezdenek kibontakozni a külön erdélyi állam vonásai* Zápolya még de facto magyar király; János Zsigmond sár lényegében csak - erdélyi uralkodó. Közjogilag természetesen a dolog olyan össsebonyolódott, amilyen csak lehet. 1538-ban, a váradi békében Zápolya János halála után 1. Ferdinándnak biztosítják az egész országot) 1540-ben a keleti országrészek ura halála előtt arra utasltja fiának gyámjait, hogy a csecsemőt e

gész Magyarország királyává válasszák. 1541 végén Práter György, a váradi béke létrehozója, a gyalui egyezményben I. Ferdinánd javára lemondatja Izabellát és János Zsigmondot; 1542-ben azonban a császárt soregeknek nem sikerül Buda visszafoglalása, s az erdélyi országgyűlés az év decemberében hatálytalannak tekinti a gyalui szerződóstj 1549-bea a nyírbátori, 1551-ben a szászsebes! egyezményben újra lemondatják Zápolya özvegyét és árváját s Brdóly pár évre Habsburg-uralom alá kerülj 1556-ban az özvegy királyné s fia újra visszatér Erdélybe. Másfél évtizedes viszonylagos csend után a speyeri szerződésben ismét a Habsburgokra száll Erdély /ós az 1544 óta hozzátartozó Fartium/, hisz János Zsigmondnak nincs fi utódja. S ezek után kerül,., vajdaként, az erdélyi állam élére a kis ország első nagy uralkodója, Báthorl István, akit a szultán előre megerősít, aki a fejedelmi tanács előtt letett titkos esküjében a speyeri szerződésnek megfelelően elismeri urának a magyar királyt - s aki ezek után önálló politikát folytat /rövidesen egy nagy külállam királyának tekintélyét is "hozzáadva" erdélyi vajdaságához;'. Közben az 1540 és 50-es években /az özvegy Izabella és fia mellett s I. Ferdinánd képviseletében/ a legkülönbözőbb cimekea gyakorolják a főhatalmat az örvénylés által felszínre vetett személyiségek. Fráter György, kora legjelentősebb magyar politikusa és 1542 januárjától 1551 decemberéig* megilotéséig, gyakorlatilag Erdély ura 1542 januárjától as erdélyi országgyűlés választásából az ország főkapitányai aztán felveszi a helytartői cimet, s 1542 márciusában a rendek ezt is elismerik. 1542-ben még elhárítja a főbirói cimet, 1544-boa tordai országgyűlés ruházza fel vele. az özvegy királyné hozzájárulásával/ már elfogadja, lezdettői fogva János Zsigmond kincstartója is. A nyírbátori szerződés szerint mint kincstartó kormányozza Erdélyt $ 1551-ben I. Ferdinánd előbb vele együtt Báthori Andrást is vajdaként kivan ja Erdély élére állitani, aztán elejti a partimmi nagyurat /1542-től Erdély második helytartóját. - akinek azonban tényleges hatalma csak a Részekre terjedt ki - majd 1552-ben az országrész vajdáját/, s vajdává, helytartóvá és kincstartóvá nevezi ki a barátot. Qastaldo helytartói, generálisi, hadi helytartói flocxmtenéns bellicus/. locumtémens generalis-i cimet visel;^Báthori András vajda megérkezésétől rerum bellicarum vicesgerens-nekvagy capitanens generális-nak nevezik. Utána va>jdák következnek,